Vipassana élményem * Adél
Kíváncsisággal és izgalommal vártam az elvonulást ….. és így pár nappal utána, nyakig benne a hétköznapokban, talán mint egy csend szigetre emlékszem vissza. Egy csend szigetre melyet valahol világokon túl, mélyen önmagam rejtelmes mélységeiben újra felfedeztem.
Nemes csendben, emberekkel körülvéve, meditálás és kicsit rugalmas, de kötött szabályok mellett, képes az ember megnyitni olyan kapukat, melyeknek közelében nem jár, miközben szinte fulladozik a fizikai létében.
Nekem az első két nap nehéz volt, nagyon feszített az idő lassú múlása. A percek szinte rám estek és lassan, de annál biztosabban kezdtek nyomni. Nehéz volt a koncentrációt gyakorolni ennek a nyomásnak a szorításában. Lázadott az elmém és mindenféle gondolatokat feldobott, negatív vagy éppen a legkedvesebb dolgok melyekkel a hatalmába csábított. Egy belső harc vette kezdetét, és bombázott percről percre…a másodperc töredéke alatt ujabb és ujjab csatákban vereséget szenvedtem vagy éppen győzedelmeskedtem… Gondolataim teljes gőzerővel dolgoztak és mint egy folyam áramlott be elárasztva elmémet…
Vipassana elvonulás
Harmad napra feladtam az idő jelentőségét és így nagy tehertől szabadítottam meg magam, már könnyedebben teltek az órák, bár hogy élvezetes volt, az túlzás lenne állítani. Elkezdtem sejteni a semlegesség fogalmát és a nemes csendben rejlő erőket. Gondolataim és érzelmeim (habár azok kevésbé) kezdtek homályba veszni. Ott voltak velem, bennem, minden pillanatban, de mégis a tudatom fénye már nem világította oly erősen meg. És kezdetét vette egy csodálatos folyamat, melyek még most is dolgoznak bennem.
Talán kevés a szó, hogy megfogalmazzam mindazt a megtapasztalást melynek részese lehettem. Hálás vagyok a lehetőségnek, a résztvevőknek és magamnak, hogy ott lehettem…
Szinte már humoros az emberi létezésnek az a kettőssége, hogy önmagad sanyargatása mellett, ingerek, külső benyomások mentes térben, a csendben – felfedezed belső világaid sokszínűségét hatalmas terjedelmét és beleszédülsz magasságaiba és mélységeibe.
Saját univerzumom felfedezésére indultam és csodálattal töltött el a végtelenség melybe csöppentem. Néha repített néha húzott, és néha megengedtem neki, mert az elmém kíváncsisága nagy hajtőerő – de a semlegesség tükrében felszabadító volt, hogy csak szemlélő vagyok, mert amennyire élő a külső vagy a belső világom, percről percre változik és nincs két egyforma megnyilvánulása.
„A dolgok jönnek, és mennek” – és a semlegesség tere voltam ahol ezek az érzések, gondolatok felbukkantak és eltüntek. Egy hét melyben ott volt több szinten a szabadság és a bezártság, a semlegesség és az azonosultság, nyugalom és nyughatatlanság, csend és belső harc, egyedüllét és együttműködés, minden és semmi – egyszerre.
Nekem fantasztikus élmény volt, mindenkinek szívből ajánlom.
Adél
2018. 03. 24.
Ha tetszett fenti összefoglalónk, itt kérheted 3 részes ingyenes “Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.