Találkozás Önmagammal
Vipassana elvonulás után írta „Egy diák” * 2020. 09. 22.
Készültem, hangolódtam az elmúlt hetekben, néhány hónapban az előttem álló közel 1 hetes ’csendes’ Vipassana elvonulásra.
Némi izgalommal, és erőteljes várakozással utaztam a helyszínre. És azt kell mondjam a várakozásomat siker koronázta, ha lehet egyáltalán sikerről beszélni azon a téren, amiről írni készülök.
Az elme szintjén számos életterületbeli tapasztalatot képeztem már le életem során és építettem be, ezek között vegyesen voltak saját és mások tapasztalatai. Szellemi/spirituális tekintetben azonban jórészt mások élményei adtak fogódzót eddig. Eddig.
Ugyan voltak benyomások, érzések, némi intuíció, és néhány belső képi megélésben is részem volt már életem során.
Azonban a vipassana gyakorlása alatt valami más várt rám:
Megtapasztalás
Első pár napban a test egyetlen területére fókuszáltunk, amiben hát nemegyszer túlfeszítettem magam. Ugyanakkor ez az élmény is segített egyfajta önmeghaladásban, hogy kitartottam, a több liter víz ellenére, amit kiizzadtam magamból a koncentráció során, valamint a szétfeszülő hátam és vállam ellenére, mert hát miért ne húznám ki magam gyakorlás közben.
Aztán mikor váltottunk a vipassana technikájára, mivel ott a fókusz végig változik már jól éreztem magam – gondoltam magamban – Ooooh hát ennyi, hát ezt simán, ez így laza lesz, ezt könnyedén… – De aztán mikor már többedjére csináltuk ugyanazt a technikát már nem annyira volt ez egyszerű, mert az elme, vagy legalábbis az én elmém vágyik az új tapasztalatokra, és hát a sablon az nem változik – szóval így meglett benne a kihívás a folyamatos ismétlődés.
A gyakorlások alatt voltak jól és kevésbé jól sikerült 1-1 órás gyakorlatok. Azért általánosságban elmondhatom, hogy a csoport energiájának köszönhetően elég jól sikerült jelen lennem a gyakorlatokban, fókuszáltnak maradnom, mert ugyan az elmém olykor elkószált, mégis úgy érzem visszatekintve, összegzésként elég erőteljesek lettek a gyakorlatok.
Egyik gyakorlás alatt – nem tudom jobb szavakkal leírni – Isten könyörületét éreztem magamban. Ennek hatására beláttam, hogy az, hogy magam maximális teljesítményre ösztökéltem minden területen jórészt azon alapult, hogy féltem a hibázástól, mely valójában visszatekintve hozott „némi” önmarcangolást eddigi életem során, arról nem is beszélve, hogy ezen maximalista elvárásokat olykor másokra is kiterjesztettem. Ennek a mély belső könyörületességnek a hatására azt éreztem, hogy a könnyeimmel eltávoznak a bennem jelenlévő túlzó elvárások, mert hát ha Isten megbocsát…
Talán legmeghatározóbb élményem, hogy az egyik ilyen erőteljes, fókuszált, mégis ellazult állapotbeli könnyeden végzett gyakorlat során – egyelőre elmével nem tudom megmagyarázni hogyan – elindult bennem egy belső tapasztalási folyam, melynek során láttam a gondolataim, vágyaim jelképességét, illúziótermészetét, valótlanságát. Olyan gondolatok és érzések hullottak szét bennem darabokra, melyeknek eddig fontos jelentőséget, akár életfeladatot tulajdonítottam saját életemben. Ráláthattam az elmém működésére, hogyan hozza létre a gondolatokat, és hogyan épít fel rájuk aztán akár egy kiterjedt hitrendszert. Valójában sorra pukkadtak ki az általam az életben még fontosnak tartott gondolatok, vágyak. Még az emberi életben egyik talán legerőteljesebb késztetés a szexuális vágy is megadta magát a tudat fókuszának oltárán, és megmutatta ürességét, szertefoszlott némi plusz erőfeszítéssel a fókuszálásban. Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy mi valós és mi nem az?
Nos attól függ mit akarunk annak látni, de talán a legjobb válasz az, hogy mit akarunk együtt látni a Bennünk élő Szellemmel együttműködve, mert ez mindannyiunk érdekét szolgálja, nem csak 1, hanem mindenkiét a Földön!
Valójában így két hét távlatában ismét elkezdte valami bizsergetni a kobakom, hogy vajon mi lehet még mindezen túl? J Egy másik elvonulás talán még beljebb visz a „nyúl üregében”?
A hétköznapi rohanó élet nem nyújt olyan egyedülálló lehetőséget, mint ez a közel egy hét, ahol a csendben ily módon elmélyedhetünk saját magunkban, úgy hogy közben azért a teret mégis megosztjuk másokkal, érezve a többiek támogatását, törekvését is.
Szóval… Találkozunk?! 😉
„Egy diák”
Ha tetszett fenti összefoglalónk, itt kérheted 3 részes ingyenes „Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.