Szerencsefi János (Jankó)
Grimm meseh ~ spirituális mesefejtés
írta: Tabáni Erzsébet, Erzsó * 2024. 08. 29.
Több magyar fordítást is találtunk a mesére. Az egyik Jacob és Wilhelm Grimm (2005): Gyermek és családi mesék, továbbá Boldizsár Ildikó egyik könyvében is olvasható. A mesefejtéshez ezt a mesét használta Erzsó.
A mesét itt tudod elolvasni: https://www.childstories.org/hu/szerencsefi-janko-1904.html
Erzsó írása:
A mese összefoglalva arról szól, hogy János hét évig szolgált gazdájánál, de mivel kitelt az ideje, így szeretne hazamenni az anyjához és kikéri a bérét. Mivel János hűségesen és becsülettel szolgált így busás jutalmat kapott, egy aranyrögöt és végig kísérhetjük a mese során, hogy mit tud majd ebből hazavinni.
János bebugyolálja az arany gömböt a kendőjébe, vállára vette és elindult hazafelé. Nekem ennél a jelenetnél a Symbolon
Udvari bolond kártyalapja ugrik be. Talán nem véletlenül, hiszen a Vízöntő lapja.
Ő az, aki a kötődésektől, véleményektől és fontossá vált szokásoktól szabadít meg. Ő a szabadító, a szabadság, az igazi hős, aki elhagyja az otthon, hogy a világban tapasztalatokat gyűjtsön és megtalálja saját útját.
Visszatérve a meséhez láthatjuk, hogy János is ezt teszi, mikor elindul hazafelé. Számos találkozás és csere-bere után János hazatér. Látszólag nincstelenül, de mégis minden tehertől szabadon.
Mit jelent az, hogy minden tehertől mentesen élni?
Úgy gondolom, hogy a mese azt mutatja meg, hogyan tudunk megszabadulni a bűneink következményeitől, vagyis egy igazi karmaledolgozó mese. Hogyan tisztíthatjuk meg
lelkünket a felgyűjtött negatív tulajdonságoktól, hogy azokat ne vigyük tovább a következő életre. Tehát a boldogsághoz vezető út receptjét kínálja fel ez a mese.
A hindu tanítások szerint a megszabadulás, a szellemi szabadság (moksha) az emberi élet végső célja. Szabadulás a születés és halál örök körforgásából, a Samsarából. Akkor éri el az egyén a mokshát, ha megtisztítja az összes karmáját, ugyanis a lélek vándorlása mindaddig folytatódik, amíg teljességgel meg nem szabadul a tisztátalanságaitól, majd eléri a nirvánát és mintegy „hazatérve” tiszta lélekké válik ismét.
A mese tökéletesen ábrázolja azt, hogy minden, amit teszünk, illetve gondolunk, annak következményei vannak. Vagyis mindennek megvan az ára, mindenért meg kell fizessünk előbb vagy utóbb. A mesében ezt egyfajta cserekereskedelem útján teszi János.
Tekintsük át, hogy pontosan mit cserél el János a mese során és miért:
1. hétesztendei szolgálatot aranyra cserélte, mert kitelt az ideje és szeretett volna hazamenni;
2. aranyat elcseréli lóra, mert az arany nyomja a vállát és nem tudja tőle a fejét sem egyenesen tartani;
3. lovat elcseréli tehénre, mert a ló levetette a hátáról;
4. a tehenet elcseréli malacra, mert nem adott tejet, mikor szomjazott;
5. a malacot elcseréli libára, mert a disznó lopott volt és félt, hogy elkapják érte;
6. a libát elcseréli fenőkőre, a köszörűs iparosi élet gazdagsága reményében;
7. a fenőkő + az ajándék kő beesik a kútba, de nem bánja, mert nehéz volt azokat cipelni.
Vegyük sorra mindegyiket.
A mese így veszi kezdetét:
„János hét évig szolgált gazdájánál, akkor így szólt: „Kitelt az időm, gazdám, most már szeretnék hazamenni anyámhoz, adja hát ki a béremet.”
Úgy vélem, hogy az első mondat a halál pillanatáról szól. „Kitelt az időm” – mondja János, vagyis lejárt János ezéleti ideje, amit a programja előírt számára.
A halál pillanata nem más, mint hazatérés Istenhez. A mese úgy fogalmaz, hogy János haza szeretne térni anyjához, mert az anya az, aki a fizikai világra szüli az embert és az emberi test akár a test eltemetése által, akár elhamvasztás által a Föld Anyához tér majd vissza. De a lelkünk elkülönül a testünktől, és az ember halála után Isten felé tart, hozzá tér haza.
Erről szól a Kell még egy szó c. dal is, amely anno a Honfolglalás című film betétdala volt.
„Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.”
A halálunk pillanatában pedig számot kell adnunk arról, hogy földi létünk során mit cselekedtünk.
A lélek érzi, hogy mikor érkezett el az ideje. Sokan a haláluk előtt megbánnak dolgokat, hogy így nyerjenek feloldozást az életük során elkövetett rossz cselekedeteikért. János tudja, hogy itt az idő és kéri gazdáját, hogy adja ki a bérét, tehát mutassa meg neki, hogy az életében végzett szolgálat, mennyit is ért. A halállal a fizikai testünk hal meg és ekkor a lélek, ami örök, elhagyja a testet. Tehát, amikor János a bérét kéri ki, a lelkének értékét kéri ki.
Itt megjelenik a test, lélek, szellem hármassága is. A gazda valakinek vagy valaminek a tulajdonosa, a gazda pedig a tulajdonával rendelkezik, afölött hatalmát gyakorolja. A fizikai testünk egyfajta ház a földi lét során, amely otthont ad a léleknek és a szellemnek. De vajon ebből a hármasságból ki a gazda? Ha a lélek a gazdához fordul, akkor a szellemhez fordul. Ő a tudat, az irányító, a fölöttes Én, az isteni fény bennünk, ami teremtő erővel rendelkezik. Őt szolgálja a test és a lélek.
Ahogy Rudolf Steiner írja A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei c. könyvében:
„Lelkiségünket nemcsak a testünk határozza meg. Az ember nem csapong az érzékszervi benyomások között irány és cél nélkül; nem is felel cselekvéssel minden külső vagy testében keletkező ingerre. Észlelésein és cselekedetein gondolkozik.
Amikor észleléseiről gondolkodik, ismereteket szerez magának a külvilágról, amikor pedig cselekedeteiről gondolkodik, értelmes összefüggést visz az életébe. Az ember tudja, hogy feladatát csak akkor töltheti be emberhez méltóan, ha mind megismerésében, mind cselekedeteiben helyes gondolatok vezérlik. Lelkünk kétféle szükségszerűséggel áll szemben: a test törvényei a természet szükségszerűségeinek vetik alá, míg a helyes gondolkodás törvényeinek szükségszerűségét ő maga önként ismeri el. Az anyagcsere törvényeinek a természet veti alá az embert, de a gondolkodás törvényeinek ő maga rendeli alá magát. Ezzel a tettével egy magasabb világrend részesévé válik, mint amilyenhez teste kapcsolja. Ez a magasabb világrend a szellemi világ.”
„…Az emberi test úgy épül fel, hogy a gondolkodást szolgálja.”
Tehát amikor a gazda szól, akkor a szellem beszél a lélekhez: „Hűségesen és becsületesen szolgáltál, amelyen a szolgálat volt, olyan legyen a jutalom is.”
Halálunk pillanatában pedig mérlegre kerül mindaz, amit gondoltunk és cselekedtünk, ahogy éltük az életünket. Megnézik, hogy milyen minőségeket-tulajdonságokat gyűjtöttünk fel a lélekmatricánkba és hogy mit vihetünk ebből tovább. Ha az ember rosszat cselekedett élete során, bizony karmát gyűjtött össze. Ha pedig jót, annak is meg lesz a jutalma. Láthatjuk, hogy ez egy nagyon igazságos rendszer, mondhatjuk, hogy törvény.
Ahogy Szeklitova Larisza és Sztrelnikova Ludmilla írja A lélek, A lélek felépítésének titkai, avagy a felsőbb kozmikus tudattal való közvetítői kapcsolatok c. könyvében:
„Ez valóban egy Hatalmas és Igazságos törvény. És ennél Hatalmasabb és Igazságosabb törvény nem létezik a Földön, hiszen minden egyes ember tökéletesítvén a lelkét, mindaddig megfizet a hibáiért és az elkövetett tetteiért, amíg mindazt, amit elkövetett pontosan le nem törleszti.”
A boldogsághoz vezető út receptjét kínálja tehát a mese, pontosabban azt, hogyan éljünk bűnök, rossz cselekedetek nélkül, hogyan tudunk megszabadulni a karmánktól, hogyan tudjuk ledolgozni azokat. Mert, ha minden karmától megszabadultunk, akkor lehetünk igazán szabadok, ezt jelenti a minden tehertől megszabadulás.
A mese kezdetén János a hétévi szolgálatot aranyrögre cseréli, megkapja munkája gyümölcsét. Olyan ez, mint amikor felmondunk a munkahelyünkön, mert már úgy gondoljuk, elég időt töltöttünk ott. És akkor kikérjük az elszámolást, a papírjainkat. Ugyanez történik itt is, csak nem a munkahelyünkről lépünk ki, hanem az életből.
Az arany a legértékesebb nemesfém itt a Földön. Fel sem tudjuk becsülni, hogy egy egész fejnyi aranyrög mekkora értékű lehet. Vajon tudjuk-e, hogy a lelkünk mennyit ér? Gyakran hallani, hogy az emberek azt mondja, én mindig jó ember voltam, a légynek sem ártottam egész életemben. De hagyjuk, hogy ezt fentiek döntsék el, hogy mennyit ér a lelkünk nekik.
Tehát az aranyrög olyan, mint induló tőke, amellyel gazdálkodnunk kell az egész életünkben és meglátjuk, hogy mire lesz elég az Isten felé vezető úton.
Az elcserélt javak között szerepet kapnak a főbűnök, amelytől az igazi szellemi úton járónak mindenképp meg kell szabadulnia. És Isten próbára tesz bennünk, ha valóban ezt az utat szeretnénk járni, be kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk rá.
És mi lehetne arra a legmegfelelőbb lecke az ember számára, ami megmutathatja az ember legnagyobb hibáit? Ha szembesítjük a bűneivel, amit élete során elkövetett. Tehát a mesében valamilyen módon megjelenik a hét főbűn: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség.
Tehát eljött a pillanat, elindul János gyalog, egyedül hazafelé. Az úton jönnek vele szembe a kísértések. Először jön egy lovas, frissen és vidáman üget a lován. Naná, hogy ez az állapot megtetszik Jánosnak, miért ne akarna így élni. Ki ne szeretné ezt? Megirigyli a lovas életét.
Tehát megjelenik János szívében az irigység.
De ahhoz, hogy a lovas életét élhesse János el kell cserélnie az aranyrögöt, amitől nyugodt szívvel válik meg. Az anyagi javat becseréli a látszólagos szabadságért. Első lépésben minden anyagias kötődéstől meg kell válnunk, ami még a kapun túli világhoz köt minket. Ezért mondja János, „igaz, hogy arany, de a fejemet sem tarthatom egyenesen miatta, meg a vállamat is nyomja.” Az anyagi dolgok folyamatosan gondot okoznak az embernek, folyton fájhat valami miatt a fejünk és nagy terheket veszünk magunkra általa. Soha nem lehetünk szabadok az anyagi világban. A lovas képviseli a kapzsiságot, hiszen egyből felcsillant a szeme, amikor meghallotta, hogy egész fejnyi aranyrögöt cipel János magával, persze hogy többet ér az aranyrög, mint a lova. De őt a kapzsisága hajtja, Jánost pedig valami más és lemond inkább a gazdagságról.
Aztán felül János a lóra, csettintget és kiállt, ahogy a lovas mondta neki, de hát nem volt jártas János a lovaglásban, így a ló hamar leveti magáról. Mivel Jánost leveti magáról a ló, úgy dönt, soha többé nem akar felülni rá. Vajon miért? Mert amikor János meglátta a lovast, azt gondolta, milyen szép dolog a lovaglás, mintha székben ülne az ember és nem kell a cipőjét sem koptatnia. Ekkor lebecsülte a két lábon járást, a mendegélést. Felkerült ugyan a ló hátára, de hamar le is esett, mert Isten ezt a viselkedést nem üdvözli. A büszkeségétől kellett megszabaduljon János azáltal, hogy elcseréli a lovat.
Megtetszik neki a paraszt, aki tehenet hajtott maga előtt, mert mögötte kényelmesen ballaghat az ember és még a mindennapi tápláléka is megvan így az embernek. Megtörténik a csere, a lovat a tehénre. Örül János, mert úgy gondolja, hogy kenyere mindig lesz és ha megszomjazik majd, akkor ott lesz mindig neki a tehén, aki tejet ad. De itt az újabb próbatétel. János amikor mindenét felfalta és a puszta közepén, a tikkasztó forróságban hiába várja a tehéntől, hogy tejet adjon, sőt az még fejen is rúgja Jánost, akkor bizony rá kell jönnie, hogy a torkosságán is van mit csiszolni. Itt a falánkság bűnével találja szembe magát János. Felfalt mindent, amije volt és az utolsó néhány garasát is elköltötte sörre. Leckét kap az úton abból is, hogy a legjobb, ha mértékletességre törekszik.
A következő a mészáros, akivel találkozik. Azért adja oda a tehenet, mert igaz, hogy jó húst adna, ha levágnák, de nem elég zamatos. A tehén öreg már, a süldő malac fiatal. De köztudott, hogy a disznók válogatás nélkül mindent megesznek és sok vallásnál tisztátalan állatnak minősülnek. És János mégis becserélni a tehenét egy disznóra. De, ha ennek mögöttes tartalmát nézzük, akkor tudjuk, hogy nem az tesz tisztátalanná minket, amit megeszünk, hanem sokkal inkább az, amit gondolunk és cselekszünk. Ha mindent megeszünk válogatás nélkül, akkor nem tudjuk felismerni az értékeket sem.
Ezt a jelenetet nem tudom igazából ráhúzni a főbűnök egyikére sem, de mint később kiderül, a disznó lopott. Tehát erkölcsileg valóban egy romlott jószág, így mindenképp meg kell válni tőle, hogy semmi bűn ne tapadjon János kezéhez. A „ne lopj!” pedig Isten Tízparancsolatának egyike. Mintha a mese itt fordulatot venne, eddig a bűnök kerültek előtérbe, most pedig a bűnök ellentéte, a jóság kap hangsúlyt.
Tehát János találkozik egy legénnyel, aki szép, fehér libát vitt a hóna alatt. És itt valóban egy erkölcsi tisztulás megy végbe, hiszen a liba már színében is jelzi, hogy fehér, azaz valóban kezd fehéredni, tisztulni a lélek.
Legvégül pedig itt az ollóköszörűs, aki dúdolgatva, vidáman köszörülget. Elmondja János neki, hogyan jutott a libához, visszavezette a történetet egészen odáig, míg kikérte a bérét.
Erre a köszörűs azt mondja neki, hogy akkor csinálhatja meg igazán a szerencséjét, ha köszörűsnek áll. Mert „a jó köszörűs olyan ember, aki valahányszor a zsebébe nyúl, mindig talál benne pénzt.”
A jó ember minősége jelenik meg itt, a mondat azt mondja, hogy a jóság mindig kifizetődő.
Tehát jó embernek kell lennünk, mert azáltal lelkileg gazdagodunk.
A köszörűs feladata, hogy megélezze az életlen késeket, ollókat. Ahhoz, hogy köszörűsnek álljon az ember nem is kell más, csak egy fenőkő, a többi pedig alakul magától. Sokszor tényleg nem kell több az életben, mint egy fenőkő. Ha már nem úgy mennek a dolgok, nem fog a kés éle, akkor csak elővesszük és megélezzük. Ettől új erőre kapunk és folytatjuk, amíg tudjuk. De a Samsarát is jelképezheti, az élet körforgását. Amíg élünk, élesen vág a késünk, amikor haldoklunk, meghalunk nyilvánvalóan már nincs éle a késünknek. De aranyat ér ez az ipar, ha jól végezzük dolgunk ebben a körforgásban.
János elcserélte a libáját a fenőkőre és ajándékba kapott még egy közönséges követ is, amelyen majd szöget kalapálhat. Ám hosszas vándorlás után megpihent egy kútnál, a köveket pedig kitette zsebéből a kút peremére és amikor lehajolt, hogy igyon bepottyant mindkét kő a kútba.
Mit kapott János igazából? A kő tulajdonképpen, úgy jelenik itt meg, mint a sors, az életfeladat, amelyet mindenki cipel magával. De kapott egy másik követ is ajándékba.
A védikus filozófia azt mondja, hogy minden embernek van saját dharmája, sajátos kötelessége (sva-dharma), ez az úgynevezett saját küldetésünk. Ezt felismerhetjük és járhatjuk is ezt az utat, de mehetünk ellene is egész életünkben.
A Bhagavad-gítában Krisna azt mondja Arjuna-nak: „Sokkal jobb a saját természetünkkel megegyező kötelezettségünk teljesítése hibákkal tarkítva, mint valaki más természetének megfelelő kötelezettség hibátlan megvalósítása.”
Azonban van, ami még ennél is fontosabb. Amikor megkérdőjelezzük, hogy mi az élet valódi célja. Ez a sanatana dharma, az örök kötelesség. Egy szellemi utat járó egyén nem elégszik meg a földi dharmával, sokkal többre vágyik.
A végső, egyetlen cél, az Isten iránti önzetlen odaadás, amikor minden tettünket áthatja az Isten-tudat.
A sorsunkra tekinthetünk teherként, vagy megadhatjuk magunkat Isten akaratának. Amikor a kövek beesnek a kútba, ez történik. Érdekes, hogy pont abban pillanatban, amikor János lehajol.
János pedig hálát ad Istennek, nem kérdőjelezi meg, hogy miért történtek vele ezek a dolgok, csak egyszerűen elfogadja. Úgy gondolja, hogy valami burokban születhetett és vasárnap, mert minden, amit kíván, teljesül. Felül tud emelkedni a gondokon és másképp tekint rájuk, egyfajta ajándékként. Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Mindig ott van, ahol lennie kell. Mindig azokkal találkozik, akikkel találkoznia kell az életben. Hiszen ezt akarta, vagyis a fentiek ezt akarták és ő fejet hajt a magasabb akaratnak.
Ha végigtekintünk az egész mesén, akkor láthatjuk, hogy Jánosban mindig egy újabb és újabb vágy keletkezik, miután megkapta azt, amire akkor vágyott. A vágy az, ami hajt minket életünk során.
Erről is ír Szeklitova Larisza és Sztrelnikova Ludmilla Az ember létrehozás c. könyvében:
„A vágy bizonyos cselekedetek leküzdésén keresztül vezeti célhoz az egyént.”
„A tökéletesedés – a saját vágyak nem alacsony módokon, hanem magas módokon – választás alapján történő megvalósítása megtanulásában nyilvánul meg. Ebben található a legfőbb lényegünk.”
Tehát János azt mutatja meg a mese során, hogy a lélek minőségeit-tulajdonságait hogyan építi fel a kísértések leküzdésén keresztül. Hogyan tud a vágyain felülemelkedni, hogy tökéletesítse lelki minőségeit. A kísértések pedig feltárják a fejlődésében található hiányokat.
Talán azért köthető a Vízöntő korhoz, mert a hatodik fajba való átlépést úgy kell megtennie az embernek, hogy ledolgozza az összes karmáját. A mese első mondatát nagyon sokáig forgattam magamban. Benne van a misztikus hetes szám, hiszen hét évi szolgálat után kéri a bérét, de úgy gondolom ebben az esetben arról van szó, hogy szintet kell lépni. Elérkezett a fejlődés következő lépcsőfoka és akkor lássuk, adjon mindenki bizonyosságot arról, hogy méltó arra, hogy bekerülhessen oda.
Gyönyörű keretbe foglalt mese, mint egy kör, maga a teljesség, a teljes tökéletesség, mint Isten.
„Ilyen boldog ember nincs még egy a föld kerekén!” – kiáltja János a mese végén.
Azért boldog, mert megboldogult, Isten magához szólította. János pedig könnyes szemmel mond hálát Istennek, amiért még azt a kegyet is megadta neki, hogy megszabadította a maradék gondjaitól. Az összes karmáját ledolgozta. Így pedig könnyű szívvel tudott hazatérni Istenhez.
Szögjal Rimpocse így ír a Tibeti könyv életről és halálról c. művében a halál pillanatáról:
„…ha a halál pillanatában már rendelkezünk a tudat természetének szilárd felismerésével, egy pillanat alatt megtisztíthatjuk karmánkat. S ha továbbra is szilárdak vagyunk ebben a felismerésben, akkor karmánkat teljesen kiolthatjuk, s beléphetünk tudatunk természetének ősi tisztaságába, és elérhetjük a megszabadulást.”
Ezért nem mindegy, hogy milyen tudatszinten lépünk ki az életből. De erről bővebben a mese magasabb szintű olvasatában írok. Ezért a mese címe Szerencsefi János, hiszen János valóban szerencsésnek mondhatja magát, hiszen immár minden karmától mentesen, része lehet az Új Kornak.
Ha még tovább fejtegetjük a mesét nem csak a bűnöktől való megszabadulási folyamatot láthatjuk, hanem magának a halálnak a folyamatát is.
Abban nincs kétség, hogy ez a mese a halálról szól. A halálról, melytől olyan sokan félnek és még mai napig is elég nagy tabu erről beszélni.
Polcz Alaine és Bitó László egykor beszélgettek a halálról és ezt a beszélgetésüket meg is örökítették egy könyvben, melynek címe: Az utolsó mérföld. Bitó László ebben azt mondja:
„De miért ne tudnánk úgy gondolni a halálra, mint az élet beteljesülésére? Tulajdonképpen én úgy nézem az emberré válást, a fogamzástól a születésen, a tanuláson, az elme kifejlődésén keresztül, mint egy folyamatot. Az emberré válás egész életünkön keresztül tartó folyamat, és az emberré válás végső bizonyítéka az, miként tudunk meghalni.”
A mese végigvezet a folyamaton, a halál pillanatától kezdve az újjászületésig. Ahogy a hinduizmus nevezi, ez a Samsára, a lélekvándorlás. Mindannyian ebben élünk, a születés és halál körforgásában, de ebből a körforgásból ki lehet lépni, ami maga a megszabadulás.
A Védák tanítása szerint az ember lelke, az önvalója, (átman, purusa) elpusztíthatatlan. A lélek túléli a fizikai halált, újra és újra megszületik más és más testben. Mindig új feladatokat kap a régi életek emlékei nélkül, hogy lépésről lépésre képes legyen leépíteni a karmikus adósságokat, tanuljon, bölcsebb legyen. A végső cél, hogy elérje a megszabadulást (moksa) a létforgatagtól (Samsára) és átlépjen a szenvedésmentes, magasabb rendű, tiszta, szellemi létállapotba, ahol már nincs szükség új leszületésre.
Nagyon kevés biztos dolog van az életben, de az egyik ilyen, a halál. A legtöbb ember mégis abban a tévhitben él, hogy örökké fog fizikai testében élni. A halál egy elkerülhetetlen folyamat. Onnantól kezdve, hogy megszületünk, minden egyes perccel egyre közelebb kerülünk a halálunkhoz. Azonban nem mindegy, hogy az életünket hogyan éltük. Minden egyes ember energiamintákat gyűjt (pozitív, negatív, semleges) össze az élete során és amilyen a halál pillanatában az ember rezgése, a túlvilági élete is olyan rezgésű lesz. Tehát, ha fénnyel és pozitív dolgokkal töltjük meg az életünket, akkor magas rezgésű és fénnyel teli lesz a túlvilági létünk is.
A Kell még egy szó c. dalban is erről énekelnek:
„Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.”
Tehát életedet úgy kell élned, hogy a legmagasabb minőségeket, a világ világosságát, a fényt kell árasztanod, hogy meghalsz, a fizikai életed teremti majd meg a további létezést.
Vallyon Imre a Felkészülés az Új Korra c. könyvében az alábbiakról ír:
„A törvény az, hogy amiért az életben dolgoztál, azt kapod a túlvilági körülmények között. Amit itt összegyűjtesz, ezerszeresen visszakapod a másik oldalon.”
Tehát nem elég a halálunk előtti pillanatokban megváltoznunk, jó emberré válnunk és meggyónnunk a bűneinket, hanem egész életünkben a legmagasabb cél felé kell törekednünk, hogy elérjük a teljes szabadság állapotát.
Menjünk most végig a mesében a halál és az utána következő pillanatokon, hogy jobban megvizsgálhassuk, mi is történik velünk a halálunkkor.
– János kikéri a bérét, amikor kitelt az ideje a hét évnyi szolgálat után.
A gazdája azt mondja: „Amilyen a szolgálat volt, olyan legyen a jutalom is.” Ez pontosan arra utal, amit Vallyon Imre is ír, ez a törvény, amiért megdolgoztál, azt kapod a túlvilágon is.
– János aranyrögöt kap, akkorát, amekkora a feje.
Valószínűleg János jó életet élt, mert megjelenik a fej szimbólum.
„A halál pillanatában, mint ahogy azt a tanok magyarázzák, „szélen” szárnyaló tudatosságunknak szüksége van valamilyen nyílásra, amelyen keresztül elhagyhatja a testet; a
kilenc közül az egyik testnyíláson távozhat el. Amelyik utat választja, az pontosan meghatározza, hogy a létezés melyik szférájában fogunk újjászületni. Ha a fejtetőn, a
kutacson át távozik, akkor, mint mondják, tiszta világban születünk újjá, ahonnan fokozatosan elérhetjük a megvilágosodást.” – olvasható a Tibeti könyv életről és halálról c. könyvben.
János a fején keresztül távozott ebből az életéből és lássuk utána hová mendegélt.
– Találkozik egy lovassal és elcseréli az aranyat egy lóra, de János lepottyan a lóról.
Ez a szétválás pillanata, amikor a test kettészakad tudatra és anyagra és ebben a pillanatban, amíg az anyag hiányzik, szabadok vagyunk. Itt a testünk kezdi minden erejét elveszíteni. Nem tudunk felegyenesedve maradni, egyáltalán megtartani magunkat. Testünk megadja magát, csak fekszünk. Mondja is János mielőtt elcseréli az aranyat: „a fejemet sem tarthatom egyenesen miatta, meg a vállamat is nyomja.”
Jelképes nagyon, amikor a lovas leesik a lóról, ez azt jelenti, hogy már nincs magánál a haldokló. A tudata lassan elszunyókál.
– A lovat elcseréli tehénre, mert a tehén nem ad tejet.
Ez az a pillanat, amikor a szánk és az orrunk teljesen kiszárad, ajkaink vértelenek lesznek.
Nem tudunk már sem inni, sem emészteni. A tudat szétesik, egyre nehezebb lesz felfogni valamit a külvilágból. Ezért írja a mese, hogy a tehén még fejbe is kólintotta a lábával és János szédelgett és azt sem tudta, hol van.
– A tehenet elcseréli malacra.
Itt már lehet sejteni, hogy János meghalt. Fentebb írtam is, hogy valami megfordul ennél a pontnál a mesében, már nem a bűnökről ír, hanem inkább a jó oldalát látja a dolgoknak.
Ez az újjászületés pillanata. A tehén öreg már, megérett a levágásra, de a húsa már nem elég zamatos. Ellenben a malac fiatal, még süldő. Új gyermek született.
– A malacot elcseréli libára.
A keresztség szentsége egy beavatás, a vízzel való keresztelés szimbolizálja a bűnöktől, tisztátalan dolgoktól történő megtisztulást és azt, hogy a Krisztus útját választja a gyermek.
Mi sem szimbolizálja ezt jobban, mint egy fehér liba, amelyet éppen keresztelői lakomára visz a legény.
Jézus Krisztus mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ égezetéig." Máté evangéliuma 28, 18-20
– A libát elcseréli fenőkőre.
A sorsunkat nagy mértékben a tudatosságunk is befolyásolja. A tudatosság, amíg csak szimpla tudatosság, kincset ér ugyan, ha ott lapul a zsebünkben és értékesen tudjuk használni. De van a tudatosságnak egy magasabb foka is. Ha elengedjük, hagyjuk, hogy beessen a kútba, akkor az Isteni tervet követjük. És miért ne tudnánk a tudatosságot a halál pillanatában is a javunkra fordítani.
A Buddha Tudat c. könyvben arról írnak, hogy „a tudat a Buddha, a Buddha a tudat.” Ha azt gondoljuk, hogy Buddha a tudaton kívül van, akkor rosszul gondoljuk. És addig nem érthetjük meg valódi tudatunkat, amíg becsapjuk magunkat, amíg élettelen külső formák rabjai vagyunk (lásd kövek cipelése a zsebben) és addig nem vagyunk szabadok.
A tanítások azt mondják, ahhoz, hogy megtaláljuk a Buddhát, meg kell látnunk az igazi természetünket. Az igazi természetünk pedig a tudat. Ennek az útnak pedig a lényege, a nem-ragaszkodás. (el kell engedni a köveket, hogy beessenek a kútba)
Vallyon Imre így ír a Buddha-Tudatosságról: „Ebben az életben a Tudatosságnak magasabb szintjeit is ki tudod fejleszteni önmagadban, úgy, mint Kozmikus Tudatosságot, vagy Buddha-Tudatosságot. Ha még halálod előtt valamelyik lehetséges spirituális technika révén a Tudatosság ezen állapotainak valamelyikét kifejleszted, amikor meghalsz, nem fogod megtapasztalni a Pokol Világait, sem a Tisztítótűz állapotait, sem pedig a Pokol Tornáca állapotot, de még a Mennyországot sem, hanem egyenesen a Buddha-dimenzió, az Egységek Világának ragyogó állapotaiba mész.”
Vallyon azt is mondja, hogy a halál pillanata egy lehetőség arra, hogy kilépjünk a körforgásból, a Samsaraból. Mondogatjuk, hogy tudatosan éljük az életünket, de vajon elég
tudatosak vagyunk-e ahhoz, hogy elérjük a Megszabadulást?
Vallyon szerint a Halhatatlan Élet elérésérnek titka: tudatos halált halni, és tudatosnak maradni a halál utáni állapotban.
És mit jelent a Tudatos halál?
Vallyon Imre szerint, amikor meghalunk, emlékezni fogunk arra az Isteni energiára, amit életünkben felgyűjtöttünk pl. matrázással, meditációval, bizonyos magasabb tudatosságú könyvek olvasásával és az ezekből szerzett tapasztalatok majd elvezetnek bennünket a szabaduláshoz. Tehát a fizikai világban folytatott rendszeres szellemi munka folyamodványa, hogy halálunkkor teljesen éberré válunk a magasabb dimenziókban és lehetőségünk lesz kilépni.
A „Megyen már a hajnalcsillag lefelé” c. népdalunkban is ezt kéri a kedves a halott szerelmétől, hogy ne felejtse el azt, amit élete során tapasztalt, mert akinek a hajnalcsillag
sugára a csizmájára süt, az valószínűleg, hogy a megvilágosodás küszöbén jár, (hiszen a Hajnalcsillag akkor megy le, mikor felkel a Nap), de átvitt értelemben mindenképp egy új korszak kezdetét jelenti.
„Amerre mégy édes rózsám kívánom
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon
A zöld fű is előtted édes almát teremjen
A te szíved holtig el ne feledjen”
Mindezek alapján nincs más dolgunk, mint megfogadnunk Szerencsefi János tanácsát, aki azt kéri, hogy még életünkben, idejében változtassunk a dolgok állásán úgy, hogy mindenekelőtt a szellemi utat választjuk, azaz az Isten felé vezető utat, ami által tudatosan készülünk a halálunkra is, mert a halálunk pillanata pecsételi meg a további sorsunkat.
Ajánlott könyvek:
Rudolf Steiner: A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei
Szögjal Rinpocse: Tibeti könyve életről és halálról
Vallyon Imre: Felkészülés az Új Korra
Polcz Alaine – Bitó László: Az utolsó mérföld
Buddha tudat – Zen buddhista tanítások
A Bhagavad-gita
Zene:
Kell még egy szó – Szabó Csilla és Gréczi Erika előadásában
https://www.youtube.com/watch?v=_KNn9XPtp0g
Szalóki Ági: Megyen már a hajnalcsillag lefelé
https://www.youtube.com/watch?v=pHmJeqtaB4s
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Üdv:
Tabáni Erzsébet, Erzsó
Metamophoses meseterapeuta, Spirituális Lélekgyógyász
A képek: George Hinke (1883 – 1953).
Ha megérintett ez a kis történet olvass tovább. Itt kérheted 3 részes ingyenes „Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.
ITT Kérheted INGYENES mini tréningünket >>>
KÉPZÉSEK
Szolgáltatásaink
Személyes képzéseink
Ismerd meg az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit, válassz személyes képzéseink közül.
Távoktatás képzéseink
Otthonodból, saját időbeosztásod szerint is elvégezheted az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit.
Online tanfolyamok
Rövidebb, online kurzusainkon egy-egy spirituális részterületet sajátíthatsz el, akár otthonodból.
