+36-20-333-6475 info@omniverzum.hu
Oldal kiválasztása

Illusztráció: Dániel András
lelőhely: folyoiratok.oh.gov.hu/mikkamakka/bohon-a-vadasz

Bőhön, a vadász

Burját mese ~ spirituális mesefejtés

írta: Tabáni Erzsébet, Erzsó * 2022. 10. 24.

Az alábbi idézet vezetett el a Bőhön, a vadász mese alaposabb megismeréséhez.

„Az életünk oly módon kerül felépítésre, hogy nem szokott benne üresség lenni. Mivel minden hozzájárul a fejlődéshez, csak az ember a saját figyelmetlenségéből és a mással való összehasonlítás hiányából adódóan nagyon keveset ért mindabból, ami körülötte történik.” ~ in.: Szeklitova Larisza – Sztrelnikova Ludmila: A látható világ határain túl című könyvből

Itt olvasd el a Bőhön, a vadász című mesét >>>

Megtudjuk a meséből, hogy Bőhön vadász, de ennek az ismeretnek igazából később lesz jelentősége, hiszen a mese elején, egyáltalán nem úgy viselkedik Bőhön, mint egy vadász.

Bőhönnek van egy szekere, ami arra kell neki, hátha valami nagy vadat ejt és akkor azt el tudja rajta cipelni. Szekere minden egyes embernek van, erre pakoljuk fel a terheinket, amelyeket el kell viselnünk az életünk során. A szekeret pedig valakinek húznia is kell. Bőhön szekerét kicsi fehér bikája húzza – ez kicsit olyan, mint a két bors ökröcske, azt hinnénk, hogy kicsi, de jó sok mindent elbír, akár még egy nagy vadat is.

Bőhön mindent az úton, út szélén talál: rozsdás olló, béka, kígyó, tehénlepény, nyeletlen kalapács, elhagyott fürjfészek, benne három árva tojás, kiszáradt kökény- és galagonyabokor – csupa-csupa olyan dolog, ami igazából nem kellene senkinek, kidobták, elhagyták, használhatatlannak, haszontalannak tűnnek.

Mit tesz Bőhön mindezekért? Nem röstellt lehajolni értük, veszi a fáradtságot, lehajol azokért a dolgokért, amelyek értéktelennek, értelmetlennek tűnnek. Mindenhez olyan finoman, szépen nyúl, óvatosan veszi kézbe őket és beszél hozzájuk: Ne árválkodj itt, gyere velem!
Bármi legyen, gazdagít! – ezt mondja minden alkalommal, amikor felvesz valamit az út széléről és a szekerére rakja. Ez egyfajta tudás, ami ráhagyományozódott, hiszen ezt tanulta az apjától, az meg az ő apjától és folytathatnánk így a sort. Mondhatjuk úgy is, Bőhön beavatott. Bármi legyen, gazdagít! – annyit jelent, minden, amivel az életünk során találkozunk, hozzánk tesz valamit és ez felkerül az életünk szekerére. Még, ha csorba, törött, kiszáradt, árva, büdös, rozsdás is, akkor is, mert ez is életünk része, amiből tanulhatunk.

Aztán elérkezik a nagy találkozás. Bőhön a mangatháj tanyájához ér. A mangatháj egy szörny, akit jól ismer mindenki, ámbár senki se tudta megmondani, pontosan milyen, mert aki találkozott egy mangathájjal, azt a mangatháj megette. Mégis ki lehet az, akivel találkozik az ember az élete során, akkor az életével fizet? Ki az, akit mindenki ismer, de senki nem tudja megmondani, pontosan milyen? Talán a halál? Már az érkezés is szimbolikus. „Már szürkült, amikor meglátott egy tanyát.”

Mikor szürkül? Mondhatjuk úgy is, amikor az élet bealkonyul.

A halálfélelem

sokakban elindít belső folyamatokat. Egyre többet gondol az ember arra, hogyan élte az életét, és hogy van-e még itt célja, feladata?

Bőhön nem ijedt meg. Aki vadász, az nem félhet egy mangathájtól. Nem félhet a haláltól. A nagy vadtól. Eljött a pillanat, hogy találkozzanak.
Bőhön nemcsak felvette a dolgokat, hanem le is pakolta azokat a szekérről. Hiszen nem cipelhet mindent örökké. Olyan, mintha rendszerezne és mindennek megtalálná a megfelelő helyet. Az életét veszi sorra, mindent, amit felgyűjtött az életútja során, kipakolásra, kiteregetésre kerül. Valahogy helyre teszi a dolgokat. Bőhön vadász minősége itt mutatkozik meg: Csapdát állít a vadnak. De hát hogyan lehet csapdába ejteni a halált?

Talán úgy, hogy új célokat találunk. Hogy nem adjuk fel, csak megyünk tovább az úton és fáradhatatlanul lehajolunk mindenért, amit az utunkba kerül és amikor elérkezik a pillanat a megfelelő módon használjuk fel a felgyűjtéseinket. Azokat a dolgok, amelyeket felvett Bőhön az útról, szinte használhatatlan dolgok voltak, mégis talál nekik még feladatot, új lehetőséget, új értelmet. És itt vetődik fel a kérdés, mit kezd az ember az útjába kerülő dolgokkal? Észreveszi egyáltalán? Ha igen, felveszi, vagy ott hagyja? Képes elvinni magával, cipelni? Ha igen, meddig cipeli? 
Lerakja valaha? Vagy rájön, hogy használhatja még valamire azokat? Bőhön ezt választja. Talál értelmet a rozsdás ollóban, a nyeletlen baltában, a kiszáradt bokrokban, az árva fürj tojásokban, az árva kicsi kígyóban és békában is. Megérti, a bármi legyen gazdagít tanítását. Azt, hogy soha sincs üresség.
Az élet különféle helyzetekbe sodor bennünket, de saját döntésünk, hogy ezekre miként reagálunk.

Viktor E. Frankl logoterápiájának is ez a lényege. Frankl professzor maga is megjárta az auschwitzi haláltábort és megfigyelte, hogy azok a foglyok találták meg legnagyobb valószínűséggel a túléléshez szükséges erőt, akik még láttak valamilyen értelmet az életükben.

A szenvedést nem kerülhetjük el, de eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, találunk-e benne értelmet. A fájdalmas tapasztalataink megélhetjük teherként is, amit cipelhetünk akár egész életen át, de új lehetőségként is, amely által elérhetünk saját személyes célunk megértéséhez is, hogy okkal vagyunk itt a Földön, nem céltalanul.

A mangatháj elpusztult, a félelem megszűnt. Ez egy minőségi fejlődést jelent, Bőhön megszabadult az alacsony minőségi energiáktól és folytatja tovább az életét, amelyben minden ott van, csak észre kell vennie, hiszen Bőhön körülnézett a tanyán és volt ott minden. Étel, ital, jószág, szerszám. Bőhön ott is maradt és sóra, fára többet nem volt gondja. 

Számomra a mese tanulsága az, hogy bármi legyen is, amit kapunk az élettől az utunk során, azt el kell viselnünk, de meg kell találnunk benne az értelmet is. Nem mondhatjuk azt, hogy rossz most ez az élethelyzet, nem kell nekem. Lehet, hogy kígyót, békát kapunk, lehet, hogy tehénlepényt, de azt is fel kell vennünk az útról. Viszont az, hogy ebben a rosszban is megtaláljuk az értelmet, már csak tőlünk függ. Az is lehet, hogy amit most elviselünk, egy korábbi életünk rossz cselekedeteink ledolgozása és ez segít minket abban, hogy a lelkünk a jó irányba fejlődhessen. Tehát értsük meg, hogy ami körülöttünk történik, minden a fejlődésünket szolgálja.

Üdv:
Tabáni Erzsébet, Erzsó

Metamophoses meseterapeuta, Spirituális lélekgyógyász

Mándoki László fordítása alapján Luzsi Margó mesemondásában. 
Megjelent: Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi. Magvető, Budapest, 2016.
Illusztráció: Dániel András
lelőhely: folyoiratok.oh.gov.hu/mikkamakka/bohon-a-vadasz

Köszönjük!

Ha megérintett ez a kis történet olvass tovább. Itt kérheted 3 részes ingyenes “Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.

ITT Kérheted INGYENES mini tréningünket >>>

KÉPZÉSEK

Szolgáltatásaink

Személyes képzéseink

Ismerd meg az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit, válassz személyes képzéseink közül.

Távoktatás képzéseink

Otthonodból, saját időbeosztásod szerint is elvégezheted az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit.

Online tanfolyamok

Rövidebb, online kurzusainkon egy-egy spirituális részterületet sajátíthatsz el, akár otthonodból.

Köszönjük, hogy igényelted Önismereti program tájékoztatónkat