+36-20-333-6475 info@omniverzum.hu
Oldal kiválasztása

Az üresfejű

Amur-parti mese ~ spirituális mesefejtés

írta: Tabáni Erzsébet, Erzsó * 2022. 09. 17.

Elöljáróban az Aranykor Tudása kapcsán, hogy a lélek lépéseken keresztül fejlődik az Isteni Terv alapján. Az első emberi inkarnációk során még ösztönös viselkedésű, kevés mentális képességgel rendelkezik. Aztán az újabb és újabb megtestesülések hatására “okosodik”. Tapasztatlatot és tudást gyűjt, ami aztán az életén is meglátszik.

Jelenleg az emberi fejlődés igen lemaradt az Isteni Tervtől. Előrébb kellene tartanunk tudati fejlődésünkben. Az Aranykor Tudása leírja, hogy a “Hatodik Fajban az embernek likvidálnia kell a múltbeli lemaradásokat, vagyis el kell érnie az agy 50%-os (a jelenlegi 3-6%-os!) fejlettségét, valamint az új fajban egyidejűleg el kell érnie fejlődésében a számára meghatározott százalékot.

A Fentiek tervei szerint a Hatodik Faj végére, az embernek el kell érnie az agya 90%-os fejlettségét. Vagyis ebből adódóan az embernek keményen meg kell majd dolgoznia mindezért.”[1]

Itt olvasd el Az üresfejű című mesét >>>

Ezek pedig Erzsó gondolatai:

A tegnap este nagyon sok minden kavargott bennem, főleg az agyi kihasználtság és a dekódolt lélek kapcsán, és elkezdtem keresgélni a bugyuta ember mesék között, hogy hátha találok valamit.

Megtaláltam, amit kerestem, sőt ennél sokkal többet. Egyszerűen fantasztikus dolog, hogy egy ilyen ősi dologban, mint a mese egyezőséget találsz az Új Tudás alapú ismeretekkel.

Boldizsár Ildikó Mesekalauz úton lévőknek c. könyvében található ez a mese. Ildikó a céltalan élet meséjeként említi, amelyben a főhős nem tud felelős döntést hozni önmagáról és az életéről. Természetesen fizikai szinten erről szól a mese, de ha magasabb szinten vizsgáljuk meg, teljesen másról szól. Jöjjön az én olvasatom.

Már a cím is sokat sejtető: Az üresfejű

Szeklitova Larisza könyvében[1] az agy fejlődéséről szóló résznél arról beszéltünk, hogy jelenleg 3-6%-ban használjuk ki az agyunk kapacitását. Ha valaki üresfejű, akkor el tudjuk képzelni, hogy hány százalékos az agyi kapacitása, de ennek oka van.

Csungu, a főhős, egy legény, akár a többi. Akárcsak a többi embernek, volt két füle, két szeme, egy orra, két lába, két keze, egy feje. Viszont azt beszélték róla, hogy a feje egészen üres.

Nekem ez a leírás teljesen azt tükrözi, amiről a múlt alkalmon szó volt:

117. oldal legteteje[1]:
„Ha azon földi típusú lelkekről beszélünk, akik nem haladtak keresztül a növény- és állatvilágban való fejlődési szakaszokon, akkor ezek a lelkek az emberek dekódolt lelkei energiáira épülnek, amelyek továbbra is tartalmazzák az emberi formában való létezésre jellemző bizonyos fogalmak elemeit.”

Csungu egy ilyen lélek. Ember formát öltött. Semmilyen fogyatékkal nem rendelkezett, minden végtagja, minden érzékszerve megvolt, akár a többi embernek, még arra is enged következtetni, hogy talán nincs karmája.

Keveset dolgozott, sokat evett – ösztönös viselkedés, megint a fenti Larisza idézet emberi formában való létezésnek az egyik alapvető eleme, hogy egyen az ember, mert éhen hal. Tehát ezekkel az emberi formai jellemzőkkel rendelkezik, de semmi mással. Bizonyos fogalmi elemek felsejlenek, mint a leradírozott alaprajz, mint az üres ház, amiről beszéltünk és amiben még semmi, mert meg kell tölteni az emberi létezéssel, hiszen addig üres, üresfejű lesz.

Nem igen gondolkozott, mindenkinek mindent elhitt – nulla százalék agyi fejlettséggel nehéz gondolkodni és természetesen ilyenkor, amit mások mondanak, bármi elhihető.

Csungu mindennapjai így teltek: evett, aludt, a parton üldögélt, fejét vakargatta, sehova se járt.

Igazán tartalmas élet, olyan mintha csak a létezésre lett volna kalibrálva. Enni, aludni minden ember létszüksége, mert ha egyiket sem tesszük, meghalunk. Üldögélni, sehova se járni, fejet vakarni pedig az aktivitás teljes hiányára utal. Neki nincsenek céljai, álmai, vágyai, olyan, mint aki nem tudja, hogy mit is kellene tennie, mint ember, mint aki most létezik először és azt sem tudja, hogy ő van, és még a környezetet sem érzékeli, amihez viszonyítani tudná magát. Csak egyszerűen van.

Kiderül a mesében, hogy van dolgos apja és anyja – az, hogy nem árva, az is arra utal, hogy nincs karma. A nincs karma pedig arra, hogy dekódolt lélek energiájára épül, tehát nincsenek előző életi felgyűjtései. Nulláról indul.

Megjelenik a mesében az apa, aki szeretné megtanítani a fiát a vadászmesterségre és el akarja vinni magával a tajgába.

Csungu erre felöltözik díszes vadászruhába, tetőtől talpig. Díszes, hímzett, szőrrel kivarrt, mókusfarokkal ékesített mindenféle ruhadarabot felvett magára, még fegyvereit is magára aggatta. Olyan mintha első szerepszemélyiségét formálná meg, Csungu, a vadász. Ez már egyfajta felelősséggel kellene, hogy járjon, azonban nem ez történik. Gyönyörű legény lett belőle és legjobban önmagának tetszett. Kacagott boldogságában, mintha egy 3 éves gyerek szintjén lenne, aki meglátva önmagát a tükörben és örül magának.

Az apa ráparancsol, hogy elég ebből, induljanak már végre, de Csungunak esze ágában sem volt elrontani a kedvét.

Az Aranykor Imákban mit kérünk: „küldj nekünk szerencsét, de ne a lélek örökös szórakoztatására”. Azon a szinten, ahol Csungu tart, sajnos még a lélek örökös szórakoztatása a létezés alapja.

Csungu se lát, se hall, csak örül magának, táncra kerekedik, helyben topog, majd vadul forog – az érzékszervei sem működnek, önmagával táncol, saját tengelye körül forog és közben nem veszi észre, hogy sebeket ejt. Mert nemcsak az érzékszerveit nem tudja használni, hanem érzései sincsenek. Teljesen üres, mint egy üres matricával/dekódolt matricával született lélek.

Az apja dühbe gurul és ütögetni kezdi Csungu fejét. Nagy a baj, mert nagyot kondul a feje, mint a rézüst, ami azt mutatja, hogy sajnos egészen üres. Érdekes a rézüst szimbólum, az üst teteje nyitott, amibe bele lehet gyűjteni, tenni dolgokat, de ebben sajnos nincs semmi.

És mit csinál az apa? Nem viszi magával vadászatra, mert üres fejjel nem ejtett volna vadat.

Utána Csungu leül a folyó partra és a vízbe nézve saját magában gyönyörködve kopogtatja a fejét. A falu népe is odacsődül a kongásra és mit csinálnak? Kinevetik.

Szeklitova Larisza imént említett könyve 75. oldal pontosan leírja ezt: „azon tény, hogy egyesek kegyetlenül elpusztítanak másokat, üldözik őket, kigúnyolják a gyengéket, kirabolják őket, elveszik az utolsó fillérjeiket, átverések által milliókat csalnak ki, hogy aztán még jobban elnyomják a védteleneket és parazita életmódot folytassanak a munkájukon – mindez csak a pozitív egyének hibáiból adódóan történik.” Hiába vannak ott a jó, példamutató, dolgos szülők, és a dolgos falunépe (mert miután kinevették magukat, dolgukra mentek) egyszerűen nem hajolnak le az alacsonyabb szintű egyénért, nem tanítják, nem nyújtanak segítő kezet, hanem csak magára hagyják (ücsörögni a parton) és nem töltik meg sem a szívét, sem a fejét semmivel, ezért csak a tükörképe marad neki.

A mesében a szülők sincsenek a helyzet magaslatán, „a kezdeti lelkek számára alacsony fejlettségi szintű szülőket választanak” – írják Lariszáék az átadott Aranykor Tudásában.
A szülők dolgos emberek ugyan, de nekik kellene megtanítaniuk a fiúnak mindent. Csungu apja vadászni, halászni jár, tehát élelmet szerez a családnak, az anyja főz, bőrt puhít, tehát ő is dolgos. Aztán eljár felettük az idő és már nem bírják egyedül a munkát. De ahelyett, hogy a fiút munkára fognák, megtanítanák dolgozni, mit csinálnak? Meg akarják házasítani, hogy majd a menyük dolgozzon.

De ki menne hozzá egy ilyen üresfejű emberhez, mint Csungu?

Itt már megjelenik a szülőkben a negatív irány, az átverés és a csalás módszerét választják, vagyont kínálnak, amivel a fiú üres fejét szeretnék kompenzálni. Mindent összevásárolnak – mondjuk az nem derül ki a meséből, hogy miből futja nekik erre -, de összegyűjtik a szükséges vagyont. Csakhogy a parton üldögélő üresfejét kongató fiút a környéken mindenki ismeri, senki nem akar hozzá menni. A szomszéd faluban azonban él egy öreganyó a leányával, akik igen szegények. A könnyű élet reményében Anga, a lány hozzámegy Csunguhoz. Voltaképpen megvásárolják.

Az is érdekes, hogy dolgozni nem tud Csungu, de házasodni igen, olyan ez is, mintha az ösztön énhez tartozna (evés, ivás, szaporodás). Na, de Csungu nem sokáig titkolja különleges képességét az asszony előtt, még henceg is azzal, hogy üres a feje és nem is érti, hogy miért sír emiatt a felesége.

De az asszony sem akar vele élni, megbékélni, a könnyű élet reményében hozzámegy, aztán valami nehézség támad, már nem kell. A nehéz út, ami a fejlődési lehetőség, nem kell.

Megint megjelenik a mesében a negatív irányú fejlődés, átverés, csalás. A feleség, mikor elszunnyadt ura figyelmesen szemügyre veszi Csungut, akinek az arca nem különbözött a többi embertől. De mérges lesz az asszony, hogy az arcon miért nem mutatkoznak jelei az üres fejnek. És azt kívánja, csúnya arca legyen Csungunak, hogy a külsejével ne tévesszen meg másokat.

Fekete és vörös festéket kever koromból és anyagból, valamint a könnyeiből és telerajzolja Csungu arcát miközben Csungu alszik.

Aztán felébred (illetve itt a lehetőség, hogy FELÉBREDjen igazán), ahogy Ouspensky írja “Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája” című könyvében a tudatosság első, legalacsonyabb állapota az alvás. A második szint, amikor az ember felébred, amely állapotban tudatos lénynek képzeljük magunkat, de igazából ébren alvásnak is nevezhetnénk ezt.

Tehát fizikailag felébred, megszomjazik, odamegy a vízmerítőhöz és belepillant a vízbe, hogy lássa magát (mert nagyon szereti nézni önmagát), de ahogy meglátja a tükörképét, nem ismeri fel magát.

Ki az ott?  – kérdezi.

Körülnéz, tudatosítja azt, hogy otthon van, de saját magát nem tudja tudatosítani, mert a megszokott arcképével/tükörképével azonosítja magát.

Aztán megkérdezi az asszonyt, az pedig eljátssza, hogy nem ismeri fel a férjét, hogy ez az arc, amit lát, nem a férje szép arca és persze Csungu elhiszi (hisz a mese elején is ott van – ő nem igen gondolkodott, mindenkinek mindent elhitt)

A mese azt írja, hogy gondolkodott, de hiába, nulla százalékos agyi fejlettséggel nem sokra ment, ezért csak azt tudta megállapítani, hogy elvesztette az arcát és elindult megkeresni. Elindult megkeresni önmagát.

Tehát elindult a tapasztalás útján. Aztán lehet, hogy még 5-10 életet ugyanígy fog leélni, mert még nagyon az elején tart a fejlődésnek.

De aztán eljön majd a pillanat, amikor felébred és felébredés után odamegy a vízmerítőhöz, meglátja a szörnyű ábrázatát és rájön, hogy csak meg kell mosakodni. A tapasztalásai révén, hogy keresi önmagát, egyszer majd meg is találja, de nem kint, hanem belül, nem az arcát, hanem a lelkét kell keresnie és akkor az üres rézüst is elkezd telítődni. Mint a lélek matrica. Az elején kong az ürességtől, életeken át (faluról falura járva) történik ennek megtöltése.

Üres matricával az élet üres és értelmetlen, nekünk kell megtöltenünk tartalommal és bizony nem is olyan egyszerű ez.

bővebben az Aranykor Tudásáról itt olvashatsz >>>

Üdv:
Tabáni Erzsébet, Erzsó

Metamophoses meseterapeuta, Spirituális lélekgyógyász
2022. 08. 11.

[1] Szeklitova Larisza és Sztrelnikova Ludmila: A LÁTHATÓ VILÁG HATÁRAIN TÚL avagy A LEGÚJABB INFORMÁŰCIÓK A LÉLEK FEJLŐDÉSÉRŐL, 120. oldal

Ha megérintett ez a kis történet olvass tovább. Itt kérheted 3 részes ingyenes “Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.

ITT Kérheted INGYENES mini tréningünket >>>

KÉPZÉSEK

Szolgáltatásaink

Személyes képzéseink

Ismerd meg az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit, válassz személyes képzéseink közül.

Távoktatás képzéseink

Otthonodból, saját időbeosztásod szerint is elvégezheted az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit.

Online tanfolyamok

Rövidebb, online kurzusainkon egy-egy spirituális részterületet sajátíthatsz el, akár otthonodból.

mini-spiri-trening

Köszönjük, hogy igényelted Spiri-mini-tréningünket