Minden nap tanulunk, gyakorlatilag születésünktől fogva.
Először nem tudatosan, inkább csak utánozzuk, másoljuk a szüleink mozdulatait, mimikáját, viselkedését, azután egyre tudatosabban figyelünk és tanulunk.
Majd tanítanak bennünket. Tanítanak az óvodában, iskolában, tudást kapunk a világról, a bennünket körülvevő környezetről. Tanulunk minden emberi interakciónkban – önmagunkról és a másikról is.
Minden helyzet tanulás és tanítás is egyszerre – ha eléggé nyitottak vagyunk arra, hogy észrevegyük. Mert tanulunk magunkról a konfliktusokban, tanulunk a visszajelzésekből és tanítunk másokat, amikor elmondjuk a meglátásainkat, megosztjuk érzéseinket, tapasztalatainkat.
A fiatal tanul az időstől és remélhetőleg tudja tanítani is egyszerre a saját világáról. Tanul a férfi a nőtől és viszont, a pályakezdő a tapasztalttól, a külföldre utazó a helyiektől.
Mennyi helyzet, mennyi tanulási lehetőség.
Mert a tanulás egyben fejlődés is, hogy meghaladjuk magunkat, azt a valakit, aki nem birtokolta azt a tudást, világnézetet.
Számos tanítás fájdalmas. Behatol az önérzet burka mögé, lerombolja jól felépített világunkat, szembesít, tudatosít. Minél mélyebbre megy a lelkünkbe, annál nagyobb valószínűséggel szükségünk volt ott akkor arra a mondatra, gesztusra, tanácsra.
Miért fáj? Mert igaz. Mert nem vettük észre, hogyan működünk. Mert fáj szembenézni a valósággal, azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek, nem tudunk mindent jobban, nem mi vagyunk a félistenek. Mert az Ego által felépített rózsaszín szemüveg lehullik és látjuk az igaz valót.
A legtöbb fájdalmat a hozzánk közel állók okozzák – és sajnos mi is őket bántjuk meg a legmélyebben. Ha mögé nézünk az eseménynek, ha befelé figyelünk és feltesszük magunknak tárgyilagosan a kérdést, hogy ez most miért ütött meg ennyire, miért látja a másik, hogy így viselkedünk, számos érdekes felismeréssel és tapasztalással gazdagodhatunk.
Szerintem a tanuláshoz két fontos dolog kell: a nyitottság és a kíváncsiság. Kíváncsiság önmagam, a másik és a helyzet iránt. Nyitottság, hogy bármennyire fáj, hálával a lelkemben fogadjam a visszajelzést, tanítást.
Ha nem is akkor ott abban a helyzetben, akkor utólag értsem meg, mi történt. Ne okoljam a másikat, hanem gondoljam végig: tényleg így működök? Tényleg ilyen vagyok?
Az életben a legtöbbet úgy tudunk fejlődni, ha minél több helyzetbe belelátunk – akár munkahelyen, akár magánéletben. Ha nem megy az önvizsgálat, keressünk erre támogató, biztonságos közeget, ami megtart, építő jelleggel ad visszajelzést, ami reflektál ránk és segít abban, minél inkább rálássunk magunkra.
Mert életünk végéig bőven van mit tanulni…
Írta: Farkashegyi Andrea
Spirituális Lélekgyógyász Diák
Ha megérintett ez a kis történet olvass tovább. Itt kérheted 3 részes ingyenes „Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.
ITT Kérheted INGYENES mini tréningünket >>>
KÉPZÉSEK
Szolgáltatásaink
Személyes képzéseink
Ismerd meg az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit, válassz személyes képzéseink közül.
Távoktatás képzéseink
Otthonodból, saját időbeosztásod szerint is elvégezheted az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit.
Online tanfolyamok
Rövidebb, online kurzusainkon egy-egy spirituális részterületet sajátíthatsz el, akár otthonodból.
