A diákoknak vannak beadandó feladatai, s ilyen az Egzisztenciális pszichológia dolgozat is.
Olyan csodás írások és gondolatok születnek, melyeket olvasva az az érzésem, hogy ezt meg kell osztani!
Értékek, melyek segíthetnek gondolati magokat ültetni és utat mutatni másoknak is.
Ilyenkor mindig engedélyt kérek az adott diáktól arra, hogy közzétegyem írásukat. És hálásan köszönöm, hogy igent mondanak rá!
A következő Egziszteniális dolgozat F. Zsolt beadandója, aki Számmisztikai konzulens képzés diákja távoktatásban.
GRATULÁLOK, GRATULÁLUNK a fejlődéshez és a munkához!
Zsolt beadandó írása:
Gyermekként a nagyszüleim halálakor szembesültem először a halál fogalmával. Akkoriban természetesnek vettem, hogy a szüleim semmilyen magyarázatot nem adtak, és átsiklottak a kérdéseim felett. Egyedül dédnagymamámtól kaptam számomra kielégítő választ a halál fogalmára: Isten, mennyország, túlvilág, lélek. Az „Isten” szó már ismerős volt, de a többit akkor hallottam először. Dédnagymamám gyakran elvitt magával a temetőbe, így számomra természetessé vált, hogy a halál az élet része. Nagyon sok időt töltöttem vele, és érdeklődve figyeltem, ahogyan számolta a harangszót (ebből tudta, hogy ismét halott van a faluban, és tudható volt az elhunyt életkora is). Életem során sokszor foglalkoztatott a halál állapota.
-A halál elkerülhetetlen?
-Miért születünk meg, ha úgyis meghalunk?
-Van-e túlvilág?
-Mi történik velem, ha meghalok?
-Mi lesz a személyes dolgaimmal?
Tudatosult bennem, hogy senki nem halhat meg helyettem. Ekkor jött az első felismerés bennem, hogy az életemnek talán célja is lehet. Miért születtem, milyen feladattal? Sajnos senkitől nem kaptam számomra kielégítő választ. Ahogyan teltek az évek, többször is megkérdőjeleztem az életem értelmét. Céltalannak tűnt minden, de volt egy belső sugallatom, hogy teljesen más valaki vagyok, mint amivé a környezetem formált. A munkám miatt nagyon sok időt töltöttem egyedül, és talán ez járult hozzá ahhoz, hogy megismerjem önmagam.
A spirituális világ megismerése már fiatal koromban is vonzott.
Kerestem a válaszokat a kérdéseimre, de sajnos sikertelenül.
Több kérdés is foglalkoztatott, különösen a halál minősége:
-hirtelen halál (tragikus),
-hirtelen halál (álomban),
– hosszú szenvedések utáni halál,
– gyermekkori halál,- időskori halál (végelgyengülés).
Elgondolkodtam, mitől fog függeni a saját halálom minősége. Nem a haláltól, mint a fizikai testem megsemmisülésétől féltem, hanem a kiszolgáltatottság állapotától — attól, hogy szeretteimnek terhet fogok jelenteni, ha magatehetetlenül ápolásra szorulok. Kilenc hónapja jelentkeztem a számmisztikai konzulens képzésre. Érdekelt a számmisztika, de arra gondolni sem mertem, hogy gyökeresen megváltozik az életem a kapott tudásanyagtól. A mélyreható, jól átgondolt leckék hozzásegítettek, hogy elvarázsoljon a számmisztika világa. Egy idő után azt vettem észre, hogy a mindennapjaim részévé vált. Itt tudatosult bennem, hogy minden energia.
Tudatosult, hogy vannak energiák, amelyek meghatározzák az életem minőségét. Elmélyedtem a pszichológiai ismeretekben, a szellemi filozófiában, megismertem a tanatológiát. Az utóbbi szót korábban nem ismertem, de nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a pszichológia egyik nélkülözhetetlen ága. Olvastam a leckék között egy megrendítő történetet, amely egy rákos, haldokló kisfiúról szólt. A kisfiú többször próbált beszélni a felnőttekkel a halálról, de senki sem tudott vagy akart igazán meghallgatni. A felnőttek elterelték a szót, kibújtak a válaszok elől, mintha a hallgatás megvédhetné őket a fájdalomtól. A gyermek így egyedül maradt a saját gondolataival, félelmeivel és kérdéseivel. Amikor meghalt, a holmijai között egy kis dobozt találtak, benne néhány forinttal és egy cédulával, amelyre ez volt írva: „Ezt a pénzt a temetésemre gyűjtöttem.”
A történetben az rendített meg leginkább, hogy egy gyermek ilyen mély belső magányban készült a halálra, miközben körülötte a felnőttek nem voltak képesek a szembenézésre. Úgy gondolom, hogy ezt a lelki terhet talán még most is cipelik azok, akik ott dolgoztak vele.
Önmagam fel vagyok készülve a halálra;
felnőtt emberekkel tabuk nélkül tudok beszélni róla. De egy gyermekosztályon még nem állnám meg a helyem. A gyermekhalálra egyáltalán fel lehet készülni? Úgy gondolom, ezt nem lehet rutinként kezelni. Az életemben talán ez az egyetlen pont, ahol bizonytalan vagyok. Pontosan ezért választottam témának a halál kérdését. Eltökélt szándékom, hogy elmélyedjek a tanatológia témájában. Úgy érzem, hogy számomra itt van feladat — itt kell fejlesztenem a tudásom.
Gyermekkoromban volt a családunkban vízbefulladásos gyermekhalál. Én hasonlítottam az elhunytra, így nekem kellett járnom a nénémhez napi szinten, 12 évesen, hogy
enyhítsem a fájdalmát. Akkor ott fel kellett nőnöm. Senki nem mondta, mit is kell tennem. Csak hallgattam, ahogyan mesél. Heteken, hónapokon keresztül napi szinten mentem hozzá. Nem az unokatestvérem halála hagyott bennem mély nyomot, hanem a néném szenvedése.
Empata vagyok. Megérzik rajtam az emberek, és kérdések nélkül is kiöntik a lelküket. Erre születtem – az önelemzésem szerint is. Ezt az utat kell járnom: enyhíteni az emberek fájdalmát, reményt adni nekik, és segíteni megtalálni önmagukat. Az iskola elkezdése előtt magamra vettem mások fájdalmát, rajtam ült a lelki teher napokon, heteken át. Mostanra megtanultam úgy empata maradni, hogy ne viseljen meg egy-egy történet. Tanulmányaim során különösen nagy hatással volt rám Alice Bailey, Ken Wilber, Abraham Maslow és Steinmüller Csilla Magdolna munkássága. Ezekből a művekből egzakt válaszokat kaptam a létemmel kapcsolatban. Megértettem, hogy a tudatnak szintjei vannak, az energiákat, amelyek körbevesznek minket, mi generáljuk, és ezzel befolyásoljuk a mindennapi életünket. Rájöttem, hogy az érzelmekben gyakran deficitek vannak, ami miatt nem tudunk teljessé válni. Megismerni önmagunkat, teljessé válni, és egy új perspektívából tekinteni a világra – ez volt a fordulópont, az életszemléletem megváltozása. Ahogyan kivezettem az egót magamból, úgy emelkedett ki a belső énem. Rádöbbentem, hogy a fizikai világ csak egy állomás. A tudat kiteljesedése egy olyan világba vitt el, ahol napi szinten kapom a pozitív megtapasztalásokat.
A halálra már nem egyszerű elmúlásként tekintek. Eddigi életemben sem féltem a halál gondolatától, de ezután egy új minőséget kapott: a halál egy magasabb rendű létformába enged belépést. Az életemnek célja van: segíteni az embereknek megtalálni önmagukat, helyreállítani a belső békéjüket, bevezetni őket a spirituális világba. Érzem magamon a változást, érzem egy magasabb minőségű lét kiteljesedését. Arra törekszem, hogy a hátralevő életem során minél nagyobb tudásra tegyek szert, ezzel is segítve embertársaimat. Ez egyben a saját lelki fejlődésemet is szolgálja, és egy magasabb minőségű létérzést biztosít számomra.
Ahogy Irvin D. Yalom is írja,
a halál tudata nem csupán félelmet, hanem életigenlést is szülhet. Ha elfogadjuk végességünket, az segít, hogy tudatosabban éljünk, hogy értékeljük a pillanatot és az emberi kapcsolatokat. A tanácsadás során ezt a szemléletet különösen fontosnak tartom: a halálról, a félelemről, a veszteségről lehet és kell is beszélni. Az egzisztenciális pszichológia egyik legmélyebb tanítása számomra az, hogy az élet értelme nem előre adott, hanem mi magunk teremtjük meg – éppen a halál tudatában.
A ki nem mondott gondolatok és szavak örökre megválaszolatlanok maradtak. Érdekes módon azok az emberek, akik valamiért közel kerültek a halál kapujához, gyakran megváltoznak. Megértik, hogy a mindenségben minden kapcsolatban van egymással. Tisztelni kezdik a természetet, az embereket, és másként tekintenek az életre.
Egy hatvankét éves üzletember, aki halálközeli élményt élt át, a következőket mondta: „Amikor a kórházban magamhoz tértem, az első dolog, amit megláttam, egy virág volt, és sírni kezdtem. Akár hiszi, akár nem, soha nem néztem meg igazán egy virágot, amíg a halálból vissza nem tértem. Amikor halott voltam, megtanultam valami igen fontosat: hogy mindnyájan részei vagyunk egy nagy, élő mindenségnek. Ha azt gondoljuk, hogy árthatunk valaki másnak, vagy más élő dolognak anélkül, hogy magunknak is ártanánk, keserűen csalódunk. Ha ma erdőt, virágot, vagy madarat látok, azt mondom: ’Ez én vagyok, ez része az énemnek.’ A világon mindennel kapcsolatban állunk, és ha szeretetet sugárzunk ki ezeken a kapcsolatokon keresztül, akkor boldogok vagyunk.”
A halálközeli élményt átélt emberek értékrendje átértékelődik. Visszanyerik elvesztett hitüket, magukra találnak. A legfontosabb a szeretet lesz az életükben: az áradás a másik felé. Ez számomra is azt üzeni, hogy a halál tudata – bármilyen fájdalmas is – végső soron az élethez való mélyebb kapcsolódást szolgálja.
Ahogyan Viktor E. Frankl írja, „az emberi lét sohasem pusztán önmegvalósítás, hanem mindig túlmutat önmagán: valami vagy valaki felé irányul.” E gondolat segít megérteni, hogy a halál nem az élet ellentéte, hanem annak lezárása, amely értelmet adhat mindannak, amit addig tettünk. Az élet értelme a felelősségben, a szeretetben és az önmagunkon túlmutató célban rejlik. A halál elfogadása pedig felszabadíthat bennünket arra, hogy teljesebben éljünk.
A tanácsadásban ezért különösen fontos, hogy teret adjunk a veszteség és halál témájának. Nem megoldani kell, hanem kísérni, jelen lenni, elfogadni. Rollo May gondolatát idézve: „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a képesség arra, hogy szembenézzünk vele.” Ez a segítői munka egyik legfontosabb alapja számomra: segíteni másokat abban, hogy a halálról való félelem helyett az élethez való kapcsolódásukat találják meg.
Összességében számomra a halál kérdése ma már nem félelmet kelt, hanem mély tiszteletet. Az élet véges volta értéket ad minden pillanatnak. Úgy érzem, hogy a halál elfogadása az élet szeretetének egyik legmagasabb formája.
F. Zsolt
2025. 11. hó
Számmisztikai konzulens távoktatás
Ha megérintett ez a kis történet olvass tovább. Itt kérheted 3 részes ingyenes „Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.
ITT Kérheted INGYENES mini tréningünket >>>
KÉPZÉSEK
Szolgáltatásaink
Személyes képzéseink
Ismerd meg az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit, válassz személyes képzéseink közül.
Távoktatás képzéseink
Otthonodból, saját időbeosztásod szerint is elvégezheted az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit.
Online tanfolyamok
Rövidebb, online kurzusainkon egy-egy spirituális részterületet sajátíthatsz el, akár otthonodból.
