Hová rejtették az Istenek az Igazságot?

hindu mese ~ spirituális mesefejtés

írta: Tabáni Erzsébet, Erzsó * 2024. 07. 01.

A mese:

Valamikor minden ember félisten volt, aki a földön élt, de mivel az ember oly sok bűnt követett el, a legnagyobb Isten eldöntötte, hogy meg fogja büntetni. Megfosztja az igazságtól, amely a belsejében van és elrejti azt egy olyan helyre, ahol soha nem találja meg.

– Rejtsük el az igazságot a föld mélyébe! – mondták a többiek.
– Nem – mondta a legnagyobb Isten -, az nem lesz jó, mert az ember le fog ásni a föld mélyére és megtalálja.
– Akkor süllyesszük el az óceán mélyére – mondták.
– Az sem jó – mondta megint a legnagyobb Isten -, mert az ember megtanulja, hogyan merüljön le az óceán mélyére, és ott megtalálja.
– Rejtsük el a legmagasabb hegyen – mondták akkor a többiek.
– Nem jó – mondta harmadszor is a legnagyobb Isten -, mert egy napon az ember majd felmászik a föld összes hegyére és megint megszerzi az isteni igazságot.
– Akkor nem tudjuk, hol rejtsük el, nem ismerünk olyan helyet, ahol az ember nem találja meg – mondták a kisebb Félistenek.

És szólt akkor a legnagyobb Isten:
– Rejtsétek el magában az emberben. Soha nem fog arra gondolni, hogy ott keresse.

És így is tettek. Minden emberben ott van elrejtve az Isteni Igazság.

Azóta az ember bejárta a földet, leszállt az óceán mélyére, felmászott a legmagasabb hegyekre is, kereste (sőt még ma is keresi), mi az, ami igazán boldoggá tehetné – pedig az egész idő alatt ott volt benne.

Hindu mese

Erzsó gondolatai:

Ki vagyok én? Mi végre születtem? Mi célom van az életben?
Milyen sokan keressük ezekre a kérdésekre a választ és az önismereti úton akár egészen közel juthatunk az Igazsághoz.

De, amit igazán keresünk egész életünkben, az az Isteni Igazság.

Az Isteni Igazság, egy mag, amelyet elültettek bennünk. Csak akkor tud a mag szárba szökni és kicsírázni, ha dolgozunk azon, hogy megtisztítjuk magunkban mindazt, ami a mag fejlődésének útjában áll.

Ehhez azonban szellemi fejlődésre van szükség, mert ezzel tudjuk megnyitni az utat a fénynek, amely a maghoz közel tud kerülni. Ez a fény képes felébreszteni a szunnyadó magot, és ekkor kezd el az ember emlékezni arra, hogy ki is ő valójában, honnan jött és mi a célja. Az út pedig, amire ezután rálép az lesz végül, amelyen hazatalálhat.

A szellemi úton tudunk kapcsolódni valódi önvalónkhoz, ahhoz az Isteni Maghoz, amelyről Jan Van Rijckenborgh így ír:

„testiségünk, személyiségünk egy szükségrendi személyiség, mely arra hivatott, hogy magát teljesen az eredeti embernek szentelje, akiből mai mikrokozmoszunkban van még egy maradvány, amelyet a modern rózsakereszt filozófiája ősatomnak, krisztusatomnak, vagy a szív rózsájának is nevez.”

részlet Az egyiptomi Ős Gnózis 2 c. könyvből

Arról is ír Rijckenborgh, hogy az ember rendeltetése és feladata, elmerülés az eredeti lényben, énünk átadása a mikrokozmoszunkban lévő eredeti, isteni embernek.

Úgy tűnik, mindez bennünk van és ha a szellemi utat járjuk, találkozhatunk Eredeti Lényünkkel.