Az IMA ereje

Amikor ezt az előadásrészletet elolvastam egy Rudolf Steiner csoportban a facebookon, nagyon megérintett.

Egyrészt, hogy azt mondja Steiner, hogy vizsgáljuk meg az ima hatásossága kapcsán, hogy amikor 10 évig nem imádkoztunk az milyen hatást váltott ki az életünkben, majd 10 év imaidőszakot, és, hogy akkor mit tapasztalunk az életünk sodrában.

Kétszer 10 év!

S mi ma azonnali eredményeket várunk. Azonnali gazdagságot, megvilágosodást, célbaérést. Mibe teszünk bele 10 év (vagy esetleg 20 év) munkát?

Van egy kedvenc mondatom, amit valamikor régebben olvastam:

„A hirtelen sikerhez általában tíz év kell.”

Ezt jó lenne észben tartanunk. A dolgokba erőfeszítést, akaratot, cselekvést és sokszor anyagiakat is kell tenni újra és újra. És ha majd beérik, akkor lesz eredmény. Előbb nem.

A másik amiért megérintett ez az írás, az ima lényege. Tudunk-e, akarunk-e imádkozni? Ez a gondolatmenet még messzebbre (és magasabbra) tudna minket emelni, ha foglalkoznánk vele.

Most pedig a Steiner előadás részlet:

“Az ima természetére vonatkozó ilyen megfigyelések ma nem népszerűek. Hogy a csudába – mondják az emberek -, hogy az ima bármit megváltoztathat, bármit is kérjünk?

A világ menete szükséges törvényeket követ, és nem változtathatunk rajtuk, de ha fel akarunk ismerni egy erőt, ott kell keresnünk, ahol van.

Ma az ima erejét kerestük az emberi lélekben, és rájöttünk, hogy ez az, ami a lelket előre tudja segíteni.

És aki tudja, hogy a Szellem az, ami a világban működik – nem egy képzeletbeli, elvont Szellem, hanem tényleges, tevékeny Szellem –, és hogy az emberi lélek a Szellem birodalmához tartozik, tudni fogja, hogy nemcsak az anyagi erőkre vonatkoznak megváltoztathatatlan törvények a világban; de Szellemi lények is dolgoznak ott, bár tevékenységük általában nem látható.

Ha imával erősítjük lelki életünket, csak várnunk kell a hatásokra; biztosan jönnek.

De az ima hatásait a külvilágban csak az fogja keresni, aki először ismerte fel az ima erejét, mint valóságot.

Bárki, aki felismeri ezt, kipróbálhatja a következő kísérletet.

Hadd tekintsen vissza egy tíz évre, amely alatt megvetette az imát, majd egy második tíz évre, amely alatt felismerte annak erejét. Ha azután összehasonlítja a két időszakot, hamarosan látni fogja, hogyan változott meg az élete azon erők hatására, amelyeket az ima öntött lelkébe.

Az erők hatásai nyilvánvalóvá válnak. Könnyű tagadni az erők létezését, ha nem teszünk semmit azok előhívására.

Hogyan lehet bárkinek joga megtagadni az ima hatalmát, ha soha nem törekedett arra, hogy az ima hatását kifejtse magában?

Feltételezhetjük-e, hogy ismernünk kellene a fényt, ha soha nem gyújtottuk volna meg vagy kerestük volna?

Csak úgy tanulhatjuk meg felismerni azt az erőt, amely a lélekben és a lelken keresztül működik…

Mindenki, aki imádkozik, megérintheti ezt az érzést, ha az ima által eljut az igazi belső megnyugváshoz és a bensőségességhez, majd az önmagától való megszabaduláshoz.

Mindenki megsejthet valamit ebből a hangulatból, amely arra készteti az embert, hogy a múló pillanatból feltekintsen az örökkévalóságba, mert összeköti lelkünkben a múltat, a jelent és a jövőt.

Akár tudja az imádkozó ember, akár nem: mikor imáját Istene felé küldi, akkor gondolatait, érzéseit és szavait, amelyekbe imahangulatát önti, az örökkévalóságnak az a hangulata hatja át, ami Angelus Silesius szép soraiban él. Hadd fejezzük be mai szemlélődésünket ezekkel a sorokkal, amelyek édes isteni aroma gyanánt benne élhetnek minden igazi imában, ha gyakran öntudatlanul is:

Magam vagyok az örökkévalóság, ha az idő kerekét nem űzöm,
Istent magammal, magamat Istennel csendben összefűzöm.

~ Rudolf Steiner az ‘Ima természetéből’ 1910. február 17. Berlin

Steinmüller Csilla Magdolna
2022. 08. 25.