Ki vagyok ÉN?

Van testem, de a testem nem ÉN vagyok. Látom, és tapin­tani tudom a testem, de amit látok és tapintok, az nem az iga­zi Látó. Testem különböző állapotban lehet, lehet beteg vagy egészséges, fáradt vagy kipihent, nehéz vagy könnyű, de énemnek semmi köze hozzá. Az nem a valódi énem. A testem egy csodálatos eszköz a külvilág megtapasztalására és az ott történő cselekedetekre. Testem tehát csak eszköz számomra. Gondozom, ápolom, hogy egészséges maradjon, de nem azonosítom magammal. Az nem ÉN vagyok. Van testem, de az nem ÉN vagyok.

Vannak vágyaim, de a vágyaim nem ÉN vagyok. Megismerhe­tem a vágyaimat, ám amit megismerek, az nem az igazi Tu­dó. Vágyaim, melyek belső impulzusokra és külső befolyásokra ébrednek, melyek testiek, vagy érzékiek, sóvárgásaim melyek olykor ellentmondásosak és múlandók, melyekhez olykor vonzódom, olykor taszítanak nem ÉN vagyok. A vágyak jönnek és mennek, átsuhannak a tudatomon, a belső ént azonban nem érintik. Vannak tehát vágyaim, de a vágyai nem ÉN vagyok.

Vannak érzelmeim is, de nem az érzelmeim vagyok. Az érzéseim számtalan, olykor ellentmondásos változó formát öltenek, de mégis tudom, hogy én ÉN maradok, remények és kétségek között, örömben és bánatban, nyugalomban és idegességben. Átélem és érzékelem az érzéseimet, de amit átélek és érzékelek, az nem az igazi Érző. Megfigyelem érzéseimet, megértem és megítélem azokat, uralkodom rajtuk, irányba terelem őket és nyilvánvalóan tudom, hogy érzéseim nem én vagyok. Vannak érzéseim, de nem vagyok azonos ezekkel az érzésekkel.

Értelmem és elmém van, de én nem vagyok az értelmem és az elmém. Az olykor kevésbé, olykor igen fejlett és aktív, olykor fegyelmezetlen, máskor tanulékony, a külső és a belső világ felismerésének szerve, de az nem ÉN vagyok. Van értelmem, de én nem vagyok az értelmem.

Vannak gondolataim is, de nem a gondolataim vagyok. Meg­ismerhetem és elgondolhatom a gondolataimat, ám amit meg­ismerek, az nem az igazi Tudó. Megannyi gondolat fut át a fejem, jó és rossz gondolatok sokasága, olykor olyanok is melyekről úgy érzem nem is az enyém. Gondolatokra ébredek, melyekre még soha nem gondoltam, azonban ezek a gondolatok nem ÉN vagyok. A gondolatok jönnek és ma­gamra hagynak, a belső ént azonban nem érintik. Vannak gon­dolataim, de ÉN nem a gondolataim vagyok.

Mi vagyok ÉN tulajdonképpen? Mi marad, ha önidentitásomat, személyiségem lelki, érzelmi énjét elveszem?

ÉN maradok. A Lényem marad. A gondolatok, érzelmek és vágyak közömbös Szemtanúja. Az öntudatom és önmegvalósulásom centruma. Ez életem folyásának faktora. Felismerem, és igazolva látom, hogy ÉN egy tiszta öntudat és akarat centruma vagyok. Felismerem, hogy ez a centrum nem egy statikus öntudat, hanem egy dinamikus erő. Képes minden lelki folyamtatot és a fizikai testet megfigyelni, uralni, azon lendíteni és azt bevetni.

Én tudatcentrum és erő vagyok. Egy erő, amely halhatatlan.

Nyomtatható változat >>>