Miért félek lezárni egy korszakot?

Az első igazi kérdés a témában, hogy észreveszem-e, hogy itt az idő lezárni egy korszakot?

Befejezni, elengedni és továbblépni.

Vannak, akiknek ez nehezebben megy, másoknak könnyebben, de általában hosszú belső folyamat előzi meg a döntésünket. És ha már döntöttünk, még akkor is sokáig kísérthet minket a kérdés: „Vajon jól döntöttem?”.

A ma embere a személyiségével, emberi létével azonosítja önmagát. Az érzéseivel, a gondolataival, az emlékeivel, a múltjával, a történetével. (Nincs szellemi alap a létezésünkben.) Az egyéleti ego, az én pedig biztonságra törekszik. Nehezen viseli a bizonytalan, nem állandó, kiszámíthatatlan eseményeket. Szereti, ha a dolgok stabilak és biztonságosak.

Azonban mi Lelkek vagyunk, akik fejlődni, tanulni és tapasztalni vannak itt!

Ehhez pedig változás szükséges. Nem az állandóságból, hanem a változásból tanulunk és tapasztalunk új dolgokat. Ha bátran továbblépünk, amikor itt az idő, és kitárjuk „szárnyainkat”, és új vidékre merészkedünk.