Újjászületés a természetben és bennünk is

A Nap csodásan süt, egyre hosszabbak a nappalok és az éjszakák is lassan melegebbekké válnak. Körbeleng minket a természet megújulását hirdető illatok sokszínűsége, miközben a tavaszi virágok színeivel gazdagszik a táj. Öröm, melegség és a kiáradásra vágyakozó érzések kavarognak bennünk.

A tavasz elérkezett, és hamarosan itt lesz Húsvét ünnepe is. A Nap megérkezett az év újjászületését hozó állásába, és elindult a zodiákus évkörben is a Kos időszaka. Ezek a külső változások beindítják a belső folyamatainkat is. Természeti lényként össze vagyunk hangolva a minket körülvevő természettel. Egy ritmusra mozgunk, a belső világunkban ugyanaz zajlik le minden évben, mint a külsőben.

A tavasz beköszöntével a természetben megjelenik az őstűz, mely mindent áthat és kiáradásra, növekedésre sarkall. Egy kezdeti energia ez, egy olyan tűz, mely az elindulásra ösztönöz.

A tél tetszhalott állapotából kimozdít és arra buzdít, hogy lépjünk ki, és valósítsuk meg önmagunkat. A természetben ez a rügyek fakadásában, a magok kihajtásában érhető tetten. Kivirul a természet, minden virágzik, bomlanak a fákon a rügyek.
Egy csodálatos színkavalkád felé tartunk, mely az újjászületés ígéretét is hordozza.

De felhívja arra is a figyelmet, hogy mindezt a tüzet, erőt és cselekvési vágyat rendeljük alá a nagyobb jónak, egy olyan Szellemi Ideának, ami nem csak minket, hanem másokat is figyelembe vesz.
Tereljük energiáinkat olyan célok megvalósítása felé, amelyek másokat is szolgálnak, nem csak önös vágyaink megvalósulását.

A Kos időszaka behozza az „Én vagyok, én akarok.” minőségét életünkbe.
Átjár minket az aktivitás, a tettvágy, felerősödik akaraterőnk és kitartásunk.

Ezen időszak negatív hatásaként megjelenhet bennünk vagy cselekedeteinkben az agresszió, féktelenség és a határok tiszteletben nem tartása.

Ez az időszak feladata, hogy:

• Megtanuljunk bánni a feltörő energiáinkkal.
• Tanuljuk meg felhasználni őket, ugyanakkor megzabolázni, és korlátok között tartani, ha féktelen.
• Találjunk Szellemi irányt életünknek és ennek rendeljük alá céljainkat is.

Érdemes a természet működésére belső világunk tükreként tekinteni.
Ha látjuk, mi zajlik a kertben vagy az erdőben, akkor látjuk azt is, mi működik bennünk. Ha összehangolódunk a természettel, képessé válunk harmóniában élni önmagunkkal és másokkal is.

Jung írta: „Ha engedjük, hogy az év körforgása hasson ránk, olyan erőkre teszünk szert, amelyek segítik az önmagunk mélyebb megértését. Csak ezáltal érezhetjük meg, hogy milyen finom szálakkal fűződünk ahhoz a világhoz, amelybe beleszülettünk.”