21 lépéses Önismereti Tréning * 12. lépés

Üdvözöllek a 12. lépésnél!

Az előző lépés segített összekapcsolódni az Erőállatoddal. Azzal a belső erővel, amely bármikor rendelkezésedre áll, és csak hívni kell, hogy segítsen.

Mai gyakorlatunkkal újra a fizikai aktivitás fontosságáról olvashatunk, majd térképezhetjük fel az életünkben.

A nap feladata: A cselekvés fontossága

Olvasd el az alábbi mesét, majd a kérdések segítségével dolgozd fel, és aktiváld a mintáit az életedben.

A szorgalmas és a rest leány

Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Az öregasszonynak az előbbeni urától volt egy leánya, s a bácsinak is volt egy leánya az előbbeni feleségétől. De az öregasszony haragudott a férjének a lányára. Nem szívelte egyáltalán. Annyira jutottak, hogy a leányt elhajtotta, hogy menjen el szolgálni. Azt mondta az öreg ember:
– No, ha nem szíveled az én leányomat, akkor süss neki hamuba sült pogácsát, s menjen el, amerre a szeme lát.
Elindult a lány, s ment, ment egy darabig. Egyszer elért egy körtefát. Azt mondja a körtefa neki:
– Hova mész, te leányocska?
– Megyek szolgálni.
– Leányocska, gyere, tisztíts le engem a száraz ágaktól. Hogyha engemet megtisztogatsz, jótettedért jót kaphatsz.
Odament a leányocska, a körtefát szépen letakarította s továbbment. Elért egy szőlőbokrot. A szőlőbokor is azt mondta neki:
– Hova mész, te leányocska?
– Megyek szolgálatra.
Akkor azt mondta a szőlőbokor is neki:
– Gyere, tisztíts meg a száraz vesszőktől, metsszél meg s kapálj meg, mikor visszafordulsz, meglásd, jótettedért jót kapsz.
A leányocska szépen megmetszette, megkapálta s továbbment. Ment, ment, amíg elért egy kemencét. Az a kemence összevissza volt omladozva, olyan rossz volt. Azt mondta neki:
– Gyere ide, leányocska, sikálj meg engem, meglásd, mikor visszafordulsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor a leányocska mindjárt földet gyúrt, megsikálta és továbbment. Elért egy forrást, egy kutacskát, egy kicsike kutacskát. De az a kutacska rendetlen, elhanyagolt volt. Azt mondja a kutacska neki:
– Hova mész, te leányocska?
– Megyek hosszú útra, szolgálatra.
– Gyere ide, takaríts ki engem szépen, meglásd, mikor hazatérsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor a leány szépen kitakarította, kimerte az állott vizet belőle, és továbbment. Ment, ment, s ahogy ment, találkozott egy kiskutyával. Azt mondja az a kutya neki:
– Hova mész, te leányocska? – Megyek szolgálni.
– Gyere, takaríts meg engem, s nyírj meg, s mikor visszafordulsz, akkor jótettedért jót kapsz.
Akkor a leányocska megnyírta, szépen megtakarította. A kutya megköszönte, s a leányocska továbbment. Ment, ment, s egyszer csak elért egy szép házat. Tündérek laktak benne. Kérdezik, hogy milyen útban van. Azt mondja nekik is, hogy megy szolgálatot keresni. Azt mondja az egyik neki:
– Maradj meg itt nálunk. Itt van hét szoba. Hatot seperj ki, de a hetedikbe be ne menj. A leányocska ott maradt, és ott szolgált egy esztendeig. Meghallgatta az öregasszonyt, és úgy csinált mindent, ahogy ő mondta. Mikor az esztendőnek vége lett, így szólt az öregasszonyhoz:
– Most már haza akarok menni, hogy megmutassam apámnak s anyámnak, hogy mit szolgáltam. Akkor azt mondja az öregasszony:
– Na, most gyere velem, meghallgattál szépen, és most meg is kapod, ami jár neked. Akkor az öregasszony benyitott a hetedik szobába. Ott volt egy rakás ezüstpénz s egy rakás aranypénz. Azt mondja az öregasszony a leánynak:
– Most hengergőzz meg ebben az ezüstpénzben, ami reád ragad, az a tied.
Mikor a leányocska felállott, akkor megint azt mondta: – No, most hengergőzz meg szépen az aranyban. Akkor meghengergőzött a leányocska abban is, azután felállott s elbúcsúzott. Jött az úton visszafele, elérte a kutyát. A kutya olyan szépen táncolt, olyan öröme volt, mikor odaért hozzá, s azt mondta:
– No, leányocska, most gyere ide hozzám, s innen rólam vegyél, ami neked tetszik, s amit te szeretsz. A jótettedért most visszajár!
A kutya tele volt aggatva gyönggyel, s a leányocska vett, amennyi kellett, s szépen felrakta magára. Ment tovább. Mikor odaért a kutacskához, az olyan szép volt, hogy csupa gyönyörűség, csészikék, kancsócskák voltak ott kirakva, amivel lehetett merni. S a leányocska merített, egyet, ivott s megnyugodott. Azután szépen felkelt, s jött hazafelé. Mikor odaért a kemencéhez, ott sültek a bélesek, kalácsok. Azt mondja a kemence:
– Gyere ide, egyél, amennyi jólesik, mert a jótettedért visszajár.
Evett is, hozott is. S ahogy jött hazafelé, odaért a szőlőbokorhoz. Hát ott olyan szép szőlő volt, bor poharakban kitéve, ehetett-ihatott, amennyi kellett. A bélesre éppen jólesett. Tovább jött hazafele, s odaért a körtefához. Nagyon meleg volt, mikor odaért, s azt mondja a körtefa neki:
– Gyere ide, leányocska, már nagyon sok ideje várlak. Megért a körte. Vegyél és egyél, amennyi jólesik, s haza is vigyél, amennyi kell.
Még közeledett hazafelé, már a kakas meglátta, hogy jön. Felállott a kapu tetejére, és szólani fogott:
– Kukuriku-gángu, jön az én nénikém ezüsttel, arannyal teli futtatva. Mikor közelebb jött, meghallotta a leány is, s szaladni kezdett, hogy örömet hozzon az apjának.
Megint szólott a kakas: – Kukuriku-gángu, jön az én nénikém arannyal és ezüsttel futtatva. De az öregasszony azt kiabálta:
– Hallgass te, nem igaz!
Megint kiáltott a kakas: – Kukuriku-gángu, jön az én nénikém arannyal és ezüsttel futtatva.
Mikor a leányocska bement a kapun, mondta az öregasszony: – Elég sokat kaptál, de most elmegy az én leányom is, s az sokkal többet hoz, mint te hoztál!
Akkor az asszony sütött neki is egy hamuba sült pogácsát, betette a tarisznyájába, és elment az ő lánya is. Abban a nyomban odaért a körtefához. Azt mondja a körtefa:
– Gyere ide, leányocska, takaríts meg engem a száraz ágaktól, jótettedért jót kapsz!
Akkor a leány azt mondja neki:
– Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet nem csipkézem meg, akármi is lesz! – És továbbment. Elérte a szőlőbokrot. A szőlőbokor is azt mondta neki, hogy menjen oda, és metssze meg, mert a jótételért jót kap; de a leány neki is azt mondta, hogy ő a csecsebecse lábacskáit, vacsavacsa kezecskéit össze nem szurkálja, ha akármi is lesz. Akkor továbbment, s elérte a kemencét. A kemence azt mondta neki:
– Gyere ide, te leányocska, gyúrjál földet, s sikálj meg engem, mert jótettedért jót kapsz. De a leány azt mondta, hogy ő a csecsebecse lábacskáit, vacsavacsa kezecskéit nem mártja a sárba, ha akármi is lesz. Akkor továbbment, elérte a kutat, és a kút azt mondta:
– Gyere ide, leányocska, merd ki ezt az állott vizet, mert jótettedért jót kapsz. De a leány neki is azt mondta:
– Én a csecsebecse lábacskáimat, vacsavacsa kezecskéimet be nem piszkítom, akármi is lesz. Akkor továbbment. Elérte a kutyát. A kutya mondja neki:
– Gyere ide, leányocska, nyírjál meg!
De a leány azt mondta neki: – Én reád nem teszem a vacsavacsa kezecskéimet, csecsebecse lábacskáimat, én be nem piszkítom, akármi is lesz.
Akkor továbbment, és elérte ő is azt a nagy kastélyt, és bekérezkedett, hogy ott aludjék. Õt is megkérdezték, hogy hova megy. Azt mondja a leány, hogy megyen hosszú útra, szolgálatra. Akkor azt mondja az az előbbeni öregasszony neki, hogy maradjon ott náluk, mert ott már volt egy Leány, s az nagyon jól viselte magát, s nagyon jól is járt. Ott is maradt, és az öregasszony azt mondta neki:
– Itt van ez a hat szoba, seperd ki, de a hetedikbe be ne menj.
A leány a hat szobát kiseperte, s a hetedikbe se ment be egy darabig, de egyszer mégis bement. Még nem telt le fele az esztendőnek, mikor benyitott oda. Akkor látta csak, hogy mi van odabenn: kígyók, békák, s azok úgy összemardosták, hogy véres lett egészen. Mikor kijött onnan, odament a gazdasszonyhoz, s azt mondta, hogy ő nem szolgál tovább. Nem is fizették ki, mert nem fogadott szót, s hazafele indult. Amint jött, útközben összetalálkozott a kutyával. Odament hozzá, hogy kérjen a gyöngyökből, de a kutya azt mondta:
– Nem akartál megtisztítani, most maradsz a csecsebecse lábacskáiddal s a vacsavacsa kezecskéiddel! Mehetsz utadra!
Jött nagy szomorúan, s odaért a kúthoz. Nagyon szomjas volt, s el akart venni egy kancsót, hogy igyon. De a kancsó elhúzódott tőle, s azt mondta a kút: – Menj el innen, mert sajnáltad a kezedet s a lábadat. Semmit sem kapsz! Akkor elért a kemencéhez. Ott sültek már a bélesek, kalácsok. Mikor nyúlt oda a kemence szájához, hogy vegyen, sütötte a kezét, nem tudott venni. Azt mondja a kemence:
– Menj el innen, nem érdemled, hogy jót egyél, mert sajnáltad, hogy bemártsad a csecsebecse lábacskáidat s a vacsavacsa kezecskéidet.
Akkor továbbment. Elérte a szőlőbokrot, azon szőlő, ott a bor, csak enni s inni kellett volna. Odament, hogy szakítson egy gerezdet, s vegyen egy pohár bort. Akkor a szőlőbokor eltaszította a kezét, s azt mondta neki:
– Menj el, mert nem akartál megmetszeni, s nem akartál megkapálni. Most nem érdemled meg. Elért a körtefához, de ott sem tudott szakítani egy körtét is. Mikor közeledett haza, akkor a kakas felhágott a kapu tetejére, és szólani fogott:
– Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva!
Akkor az ördöngős asszony odament, s azt mondta: – Nem igaz, arannyal jő futtatva!
De a kakas megint elkezdte: – Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva! De az öregasszony megint csak azt mondta: – Nem igaz, mert arannyal jön futtatva!
Harmadszor is azt mondta a kakas: – Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva!
Mikor elmondta, akkor belépett a lány a kapun, s akkor meglátta az anyja is. – Nem igaz, nem igaz! – kiabálta, de az öregember azt mondta: – Látod, az én leányom jobban szolgált, mint a tied! – S akkor összevesztek, s az öregasszony és a leánya elment a háztól. Az öregember és a leánya, ha meg nem haltak, ma is élnek.

Kérdések:

– Mi tetszett a mesében, és mi nem?
– Ezek vajon hogyan kapcsolódnak a jelenedhez? Hol kötődnek életedhez?
– Esetleg ami tetszik, arra te is vágysz? Ezt hogyan tudnád beemelni az életedbe?
– Ami nem tetszik, az mit szimbolizál neked? Vajon hol van benned ez a minőség vagy tulajdonság? Mikor bukkan fel?
– Az első lány minden szembejövő feladatot teljesített annak ellenére, hogy a fő szándéka a szolgálás volt. Vajon Te az életedben mennyire vagy „eltéríthető” eredeti céljaidtól, és mennyire tudsz áramolni az érkező felkérésekkel? Cselekszel vagy elhajtod a „munkát”, ha az nem azonos céljaiddal?

– A mai napon helyezd a hangsúlyt a cselekvésre. Igyekezz mindent megcsinálni, ami szembejön. Ne írd fel a teendőid listájára, hanem vedd a fáradságot, és már a felbukkanása után végezd el a munkát, akkor is, ha nem az volt az eredeti szándékod.

– A nap végén figyeld meg, miben volt más így a napod, hogy mindent megcsináltál, ami szembejött.

– Vajon a hétköznapjaidba hogyan lehetne ezt a működési dinamikát beemelni?

Jó munkát kívánunk, és lefekvés előtt még végezd el az esti gyakorlatokat!

Tartsd észben: már csak 9 lépésen keresztül kisérünk a tudatos fejlődésben!

Domokos Erzsébet