Hangtálak …

„… A szerzetes egy hatalmas fémtálat tart a kezében. Ujjai puhán pihennek a hideg, sima felületen, miközben a tál súlya a tenyerére nehezedik. Összpontosítva és megfontoltan ütögeti a szélét, majd egy faütővel lassan körözni kezd a tál peremén. A mély, visszhangzó zsongás erőteljesen és méltóságteljesen épül fel. A szerzetes szeme csukva van. Légzése lelassul és elmélyül. A hang betölti lényét, míg ő végül teljesen elvész benne. A hangok morajlása áthullámzik rajta, és megtölti az egész helyiséget. Gyengéden lefekteti a faütőt, és nyugodtan üldögél, amíg morajjá válik a hang… majd elhallgat. A szerzetes szeme lassan felnyílik, és a körülötte lévő teret szemléli. Az egész hely olyan, mintha energiától és fénytől ragyogna.