Elmélyülő ~ Önismereti Műhely

Félsz, hogy nem olyan a rajztudásod?

Nem baj, mivel itt ez egyáltalán nem számít. Mindenki úgy alkot, rajzol ahogy tud, nincs olyan, hogy a másé szebb.

Az számít, amit benned megmozgat, amilyen érzést kelt benned az alkotás és annak mondani valója, ami kivetül a papírra.

Az élmény-alapú alkotás, a természetre hangolódás és a csoport megtartó ereje segíthet elakadásaink oldásában, öngyógyító erőink és kreatív energiáink felélszabadításában.

Elmúlás és emlékezés

A keresztény kultúrkörben november 1. Mindenszentek és november 2. Halottak napja. A kelta pogány kultúrkörben Samhain ünnepe. Azt mondják ilyenkor elvékonyodnak a világok közötti falak. Különleges napok ezek az évkör ünnepei között.

Az ősi pogány hagyomány szerint itt ér véget és indul újra az évkerék.
Női aspektusban Barlang Asszonya a Banya időszaka.
Ahogy a természet is visszavonulót fúj, úgy a Bölcs Asszony is arra kér, hogy vonuljunk vissza.

Csendesedjünk el, merüljünk el mélységeinkben, belső világunkban.
Minden élet és fényeszencia a mélyben, a gyökerekben, a magokban koncentrálódik.
A halál az elmúlás, megemlékezés, átalakulás időszaka ez.
Elődeinknek még más volt a viszonya az elmúláshoz, mint nekünk.
Teljesen természetes volt számukra, ha valami megszületik az egyszer el is múlik.
Az elmúlás folyton körül vesz minket. Tavaszból, nyárba, őszbe majd télbe fordul a természet.
Minden ciklusban más arcát mutatva, mással ajándékozva meg bennünket.
Folyton változik, folyton elmúlik valami és születik egy új.

Ez a körforgás ugyan az, mint nálunk embereknél, ahogy megszületünk úgy egyszer meg is halunk.
Magzatként indultunk neki a fizikai létnek, majd csecsemőkortól egészen a vénségig haladunk, hogy visszatérjünk oda, ahonnan indultunk.

Az életszakaszoknak is meg vannak a maguk veszteségei. Kapuk, amelyen mindenkinek át kell menni.
A mai rohanó társadalmunkban eltávolodtunk ettől a természeti rendtől. Emiatt ezekre a kapukra sem vagyunk tudatosak.

Manapság görcsösen hajtjuk és ragaszkodunk javainkhoz, pedig akkor mikor ott állunk majd a végső ítéletnél, ezek mit sem fognak érni.
Elmúlás és veszteség alatt tehát nem csak a fizika test halálát értjük.
Veszteség lehet egy válás, egy munkahelyi felmondás, egy régi tárgy elvesztése is, amihez sok emlék fűződik. Eszmék, megszokások melyeket fel kell adni és újakat kialakítani.
Az ősznek ezen időszaka támogatja az emlékezést, az emlékezésen keresztül a feldolgozását.

Támogatja azon régi mintáink, hitrendszereink elengedését is melyek megérettek a lomtalanításra.
Merüljünk el önmagunkban ebben az őszi – téli időszakban.
Próbáljunk meg ráhangolódni a csendre. Sétáljunk nagyokat.
Gyújtsunk otthon gyertyát varázsoljuk magunk köré a lelassulás állapotát.
Lomtalanítsunk ki mindent, ami már nem szolgál minket.
Emlékezzünk meg őseinkről, szeretteinkről ki – ki hite szerint.
Emlékezzünk mind arra, amit tőlük kaptunk, hoztunk, mert nélkülük nem lehetnénk most itt és nem lennénk azok, akik vagyunk.

Amennyiben szeretnéd ezt a befelé fordulást, elmélyedést megtámogatni, akkor szeretettel várlak a november 23-ai önismereti programon.

Szeretettel,
Pataki Martina
Spirituális Lélekgyógyász, Színterápia konzulens