3 részes, INGYENES spirituális önismeret fejlesztő MINI PROGRAM
Bepillantás az Omniverzum Szabadegyetem módszereibe.
3. rész
Üdvözlünk az Omniverzum Szabadegyetem ingyenes mini Spirituális tréning harmadik leckéjén!
Három részes tréning sorozatunkon megismerkedhetsz a spirituális önismerettel és az önfejlődésed gyakorlati lépéseivel, továbbá szellemiségünkkel.
A pdf. formátumban letölthető „Spiri mini tréning”
3. részét itt találod:
LETÖLTÉS
6. Integrált tudatszint, Kentaur: Integrált én születése
Ki faragna valaha bennünket egészre
ha nincs kemény vésőnk,
hogy magunkat vésse,
ha nincs kalapácsunk szüntelenül dúló
legfájóbb mélyünkre belefúró?
Szenvedésre lettünk mi.
Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
oh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az ég királya,
beállítson majdan szobros csarnokába.
Babits Mihály
Ezen a fejlődési szinten a jellemző gondolkodása analógiás vagy holisztikus, mely egy szintetizáló és integráló tudatossági forma. Ez a gondolkodás képes arra, hogy egészet lásson.[1] Ezen a fejlődési szinten születhet meg az integrált személyiség.
Wilber azért nevezi ezt a szintet Kentaur szintnek, mert a kentaur a test és az elme egységét jelképezi egy viszonylag autonóm énben. Az „én ebben a szakaszban az elméjét és a testét egyaránt tapasztalatként éli meg. Vagyis a megfigyelő én lassanként meghaladja az elmét is és a testet is, így a tudatosság tárgyaiként, tapasztalatként képes őket szemlélni. Vagyis többé nem csupán az elme szemléli a világot, hanem a megfigyelő én szemléli az elmét is és a világot is. Igen fontos haladásról van itt szó, amely a későbbi szakaszok során tovább folytatódik.”[2] (Mert ennél a tudati fejlődési szintnél vannak magasabb fejlődési szintek is!) Az elme és a test egyaránt az integrált én tapasztalatának a része.
Azonban az „ötről a hatra” jutás nem egyszerű, magától értetődő folyamat. Munka és fejlődés eredménye. Társadalmunk, iskolarendszerünk csak az 5. Racionális elme szintjéig kísér el minket. A további fejlődés egyéni elhatározás, döntés és kitartás eredménye.
A kentaur, vagyis az én (a személyiség) állati testtel rendelkezik, mely azt mutatja, hogy négy lábbal, stabilan áll az előző fejlődési szinteken. Tudja, hogy van biológiai teste, vannak ösztönei, vágyai, érzései, szerepei és gondolatai is. Ezeket nem tagadja meg. Elismeri létüket. Amíg idáig eljutott dolgozott önmagán, összeszedte sérült személyiség részeit, szembenézett múltjával, elismerte és elfogadta azt. Továbbá a kentaur emberi felsőtesttel rendelkezik, mely azt mutatja, hogy képes Emberként élni és gondolkodni, és tudja, hogy vannak spirituális, magasabb fejlődési szintek.
És ahhoz, hogy stabilan elérjük az Integrált tudatszintet, keresztül kell menni mindenkinek az egzisztenciális krízisen is. Ekkor az egyén szembesül a négy létkérdéssel, és az ebből adódó tudattalan és tudatos félelmekkel. Szembe kell néznie a létből fakadó konfliktusokkal, és az azokra adandó személyes válaszaival. Jellemzően a négy végső aggodalom jelenik meg a tudatban: a halál, a szabadság, az egzisztenciális elszigeteltség és az értelemnélküliség kérdései. Szembenézni a lét alapkérdéseivel fájdalmas, de üdvös, hiszen e nélkül a Tudat nem képes tovább lépni a fejlődésben.
Most kérlek, Te is gondold végig ezeket a létkérdéseket, és írd le saját válaszaidat önmagadnak. És ezeket a kérdéseket is érdemes egy év múlva ismét elővenni és újra gondolni.
Aki halad az Integrált tudatszint felé, vagyis egy teljesebb, egész és kiteljesedett személyiségű élet felé, az azzal is tisztában van, hogy vannak még magasabb tudatossági szintek! Vannak transzperszonális, spirituális szintek, melyekkel lehet, hogy nem ért egyet, de nem kérdőjelezi meg létüket. Megértheti az ember, hogy jelenlegi fejlettségi szintjén nem a legmagasabb tudatossági szinten áll. Van és lehet még tovább fejlődni, felfedezni új területeket, melyeket, ahol most áll, nem is lát, „vak” azokra. Ki kell nyitnia a szemét a „magasabb” világra, hogy az feltáruljon előtte.
Mi jellemzi az 6. Integrált tudatszintet:
» Fő motiváció az állandó fejlődés.
» Gondolkodása: analógiás, holisztikus.
» Létezésének célja haladás az evolúció útján.
» Elismeri a magasabb tudatossági szinteket.
» EGYség gondolkodás.
» Személyisége rugalmas.
» Elismeri a Lélek létezését.
» Nem az anyagi jólét vezérli.
» Biztonságát az anyagon túl keresi.
A személyiség fejlődésének lehetősége, tudatunkat nyitni a Lélek felé
Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor
érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről.
Paracelsus
Ha foglalkozunk a tudati fejlődéssel az lehetőséget ad a személyiség újra térképezésére, a befogórendszer átírására. Tartós szellemi kibontakozás azonban csakis fokozatos fejlődés eredményeképpen jöhet létre.
„Makkból nem lesz egyetlen kvantumugrással tölgyes.”[1]
A változás megélésének egyik nehézsége abban rejlik, hogy felborul az alapvető, hétköznapi idősémánk. Nevezetesen:
- valami elkezdődik;
- tart valameddig;
- majd véget ér.
Ehelyett a változások során ennek a fordítottja történik:
- először búcsút veszünk (olykor fájdalmasat) valami régen megszokottól;
- ezután jön egy bizonytalan, átmeneti állapot;
- végül az új kezdete.
És a változás folyamata láncként folytatódik, hisz a dolgoknak ismét vége szakad, ezáltal adva helyet ismét valami újnak.
A legnehezebb az, hogy úgy kell elengedni a régit, hogy nem is látom az újat! Azonban az ember ezen a szinten már egyre nyitottabb a Lélek minőségére, kezdi megismerni a Szellemi Törvényeket, a karma működését, és tudja, hogy nincsenek véletlenek, mindent Törvények irányítanak.
Kezd kilépni a személyiség komfort zónájából és bizalommal nézni a jövő, a Lélek és a Szellem felé.
Mi szeretnél lenni, bölcs bolond vagy ostoba épelméjű?
Cervantes
„Mi humanisták, pszichológusok sajnálhatjuk, hogy pszichológusok vagyunk, ha a pszichológia abból áll, hogy az embert nagy fehér patkánynak, vagy lassú számítógépnek kell tartani.
Azt mondták, hogy Isten meghalt és lehet, hogy így van. Én azt hiszem azonban, hogy az az Isten, aki meghalt, az a ketrecbe zárt Isten, az állatkerti Isten. Mi azt gondoltuk, hogy az állatkerti Istent megadhatjuk definícióinkkal, értelmezéseinkkel és szent törvényeinkkel. Az Isten, akit foglyul ejtettünk és egzotikus fogalmaink intellektuális állatkertjében domesztikáltunk, az az Isten nem bírta a fogságot és meghalt.
De a vad Isten, az az Isten, akit intellektusunk és akaratunk nem tudott foglyul ejteni – akit nem lehet domesztikálni –, az ugyanolyan élő és szabad, mint valaha. Mozog a széllel. A sivatag csöndjében énekel. Táplál minket a Napban. A vad Isten több mint az evolúció Istene, a forradalom levegője is vele van. Az állatkerti Isten nem tud minket meglepni. Kényelmesen meglátogathatjuk őt, mint gyermekek. Az állatkerti Isten nem tudta életünk rutinját felborítani és úgy tűnt, hogy amíg élt, mindenben kis igényű maradt.
A vad Isten nem olyan képzett. De ha megjelenik életünkben, mindent fölboríthat. Mindenünket követelheti, amink csak van. Teljes, félelmetes, erőszakos változást kérhet. A pszichoterápia igazi mélysége a vad Isten kutatása.
Tillich a vad Istent „az Isten feletti Istennek” nevezte. A vad Isten a misztérium Istene. A misztérium szó ritkán szerepel a pszichológiai írásokban és terápiás beszélgetésekben. Tagadjuk a misztériumot. Azt állítjuk, hogy ez csak a gyerekek, írók és művészek fejében van. Ezzel becsapjuk és megvakítjuk magunkat.
A vad Isten olyan utakon jön hozzánk, amelyeket nem tudunk megjósolni és olyan formákban, amelyekben nem várjuk.
A misztérium tudást tartalmaz. Azonban a misztérium végtelen, a tudás véges. A misztérium mindig több mint a tudásunk.
A valóban a szellemet tápláló pszichoterápiának kutatni kell a vad Istent, a misztérium Istenét. Ha keressük a vad Istent, ki kell mennünk a világba. Bele kell lépnünk a veszélyekbe és a lehetőségekbe. Térkép és útitárs nélkül kell haladnunk. Elegendő étel és védelem nélkül. És ahogy keressük a vad Istent, Ő foglyul ejthet minket. Mert a misztérium ért minket, mi nem értjük őt.”[2]
Ezen gondolatok már a spirituális, transzperszonális szintre való indulásról szólnak. A Vad Isten felfedezése mindannyiunk egyéni feladata, hiszen emberi létezésünk fontos fejlődési lépcsőfoka.
Az „ötről a hatra” jutás lépései
Mit is tehetünk azért, hogy teljesebb személyiségek legyünk és közeledjünk Lelkünk felé? Ebben a három leckében irányvonalat tudunk mutatni, és egy pár lehetséges lépést megmutatni azoknak, akik haladni szeretnének saját fejlődési útjukon.
Vallyon Imre[1] a Spirituális Harcos Útjáról beszél. Mert igen, harcosoknak kell lennünk, és bizony önmagunkkal (a személyiségünkkel, az egóval, az egyéleti emberrel) kell megharcolnunk és számtalan esetben meghaladni önmagunkat.
Leülni gyakorlatokat végezni, önmegfigyelni, jelen lenni az itt és mostban, ez mind-mind önmeghaladást és tudatos akaratot kíván meg tőlünk.
Nézzük mit is tudsz tenni, hogy Spirituális Harcos légy:
- Dolgozni kell személyiségünk nemesítésén
Egyszerűen fogalmazva jobb emberekké kell válnunk. Meg kell, hogy jelenjen az életünkben a türelem, a segítőkészség, a hallgatás, az önzetlenség, stb.; tehát az erények.
Érdemes egyszerre egy tulajdonságon változtatni, és hagyni időt arra, hogy az beépüljön a személyiségbe. És nem célszerű a számunkra legnehezebb dologgal kezdeni. Például, ha nekünk a legnehezebb lemondani a lustaságról, akkor ne azzal kezdjük a változást, hanem mondjuk a pontossággal, ami szintén lehet, hogy nehéz, de igyekezettel és odafigyeléssel változtatható. És ha már rutinunk lesz a változtatásban akkor tűzhetjük ki célul magunknak, hogy lemondunk a lustaságról is. (Tudnod kell, hogy bizony nem csak a személyiséged nevelésén dolgozol, hanem ezzel a munkával közelebb kerülsz Lelkedhez is, és Lélekcélodhoz. Nemesebb anyaggal jobban együtt tud működni a Lélek.)
- Önmegfigyelés
Igen fontos, hogy kilépjünk mechanikus működési módunkból. (A ma embere borzasztó gépies, rutinos. Figyeld meg magad, hogy a mechanikus működés mennyire jellemző rád. Ezen változtatnunk kell!) Ugyanis sokszor úgy működünk, mint a gépek. Vannak belénk nevelt és tanult minták, működési sémák, amik bent tartanak minket a Racionális és az alacsonyabb fejlődési szinteken. Ha jól megfigyeled észreveheted, hogy nem is Te csinálod a dolgokat, hanem erők mechanikusan működnek benned. Egyszerűen csak megteszed és számtalan esetben nem is tudod, hogy megtetted.
Kezdd el megfigyelni magad, hogy mennyire jellemző rád a mechanikusság életed minden területén.
Figyeld meg, és ismerd fel, amikor ugyanúgy működsz, reagálsz vagy cselekszel egy-egy helyzetben. Lásd meg a szituációk közötti hasonlóságot, de leginkább azt, ahogy Te működsz bennünk. Ezt a mechanikus működést meg kell állítani, és tudatos akarattal átitatott gondolatokat, érzelmeket és cselekedeteket kell kezdeményeznünk. Reagálás helyett aktív cselekvés kell, hogy mozgasson. Tudnod kell, hogy Te cselekszel, Te gondolkodsz, nem csak úgy megtörténik veled, és ez már a harmadik feladat a Spirituális Harcos úton:
- Önemlékezés
Ouspensky így írja le első élményét az önemlékezésről: „Egyszer a Liteiny-n gyalogoltam a Nevsky felé és minden erőfeszítésem ellenére képtelen voltam figyelmemet az „önmagámra való emlékezésen” tartani. A zaj, a forgalom, minden elvonta figyelmemet. Minden pillanatban elvesztettem figyelmem fonalát, majd ismét megtaláltam és megint elvesztettem. Végül nevetséges ingerültséget éreztem magammal szemben, és balra befordultam egy utcába szilárdan elhatározva, hogy emlékeznem kell önmagámra, legalább egy ideig, de a következő utcáig mindenképpen. Elértem a Nadcjdinskayát anélkül, hogy figyelmemet elvesztettem volna, kivéve talán rövid pillanatokra.
Ezután megint befordultam a Nevsky felé, mert rájöttem, hogy csendes utcákon könnyebb megtartani a gondolatok fonalát, és elhatároztam, hogy próbára teszem magam a zajosabb utcákon. Elértem a Nevsky-t, még mindig emlékezve önmagámra, és már tapasztalni kezdtem a belső béke és bizalom különös érzelmi állapotát, ami ilyen nagyobb erőfeszítések után jött. Pont a Nevsky sarkán volt egy dohánybolt, ahol a cigarettáim szoktam venni. Még mindig emlékezve önmagámra, gondoltam odamegyek, és rendelek néhány dobozzal.
Két órával később felébredtem a Tavricheskaya-n, vagyis nagyon messze onnan. Az izvostchikkal mentem a nyomda felé. A felébredés érzete különlegesen élénk volt. Majdnem azt mondhatnám, magamhoz tértem. Egyszerre mindenre emlékeztem. Ahogy végig gyalogoltam a Nadejdinskaya-n, ahogy emlékeztem önmagámra, ahogy eszembe jutottak a cigaretták, és ennél a gondolatnál eltűntem a mély alvásban.
Ugyanakkor, mialatt ilyen mélyen elmerültem az álomba, következetesen folytattam az intéznivalóimat. Elhagytam a dohányboltot, benéztem Litemy-i lakásomba, felhívtam a nyomdászt. Két levelet írtam.
Majd újra kimentem a házból. A Nevsky bal oldalán gyalogoltam a Gostinoy Dvor-ig. Az Offitzerskaya-ig akartam menni. Majd mást határoztam, mivel késő volt. Felszálltam egy izvostchik-ra, hogy a nyomdához menjek a Kavalergardskayára. Útközben, a Tavrichcskayán
menet valami furcsa, kellemetlen érzés kezdett eltölteni, mintha elfelejtettem volna valamit.
– És váratlanul ráébredtem, hogy elfelejtettem emlékezni önmagámra. …
Mondtam, hogy a nyugati pszichológia nem látta meg azt az óriási jelentőségű tényt, hogy mi nem emlékszünk önmagunkra; hogy mély álomban élünk, cselekszünk és gondolkodunk, nem átvitt értelemben, hanem teljesen valóságos álomban. Ugyanakkor azt sem, hogy képesek vagyunk emlékezni önmagunkra, ha megfelelő erőfeszítéseket teszünk, hogy fel tudjunk ébredni.”[2]
Az önemlékezés azt jelenti, tudom hol vagyok, ki vagyok és mit csinálok. Próbáld most ki az önemlékezést. Nézz szét a szobában, légy jelen és tudd, hogy Te vagy aki nézel.
Hány pillanatig tudtál önemlékezésben jelen lenni? (Mert bizony ez csak pillanatokban mérhető.) És, eltelnek napok is úgy, hogy nem is emlékszünk önmagunkra.
Az önemlékezés finom energiát termel, mely láthatatlan, de mégis valóságos. És ez a finom energia beépül testeinkbe, csakráinkba támogatva ezzel fejlődésünket és haladásunkat a Szellemi és Lelki birodalmak felé.
Az önmegfigyelés és az önemlékezés is egy egész életen át tartó munka. Van, amikor jobban sikerül, van, amikor kevésbé. De nem szabad elkeseredni, és nem szabad feladni. Állandóan új erőt és akaratot kell bevetnünk a munkába.
- Meditáció
Az elme csendjének elérése sok gyakorlást kíván, de nem lehetetlen. Egyszerű gyakorlatokkal érdemes kezdeni. Naponta rendszeresen leülünk, és 5-10 percig befelé és felfelé figyelünk. Tudatunkat fókuszálhatjuk a szívünkre, a fejünkre vagy a légzésünkre. Csak megfigyelünk. Nincs gondolat, nincs ítélkezés, csak csend és figyelem.
Koncentráció, figyelem, és elme fókuszálás, összpontosítás. Ennyi, de ezt naponta gyakorolni kell. Évente egyszer célszerű részt venni egy egyhetes Vipassana elvonuláson, mely befektetés személyiségedbe, hogy nemesítsd azt és közelebb kerülj a spirituális minőségeidhez. Egy hét csend, befelé fordulás, önlegyőzés, önmeghaladás. Csodás lehetőség a tudatos úton járáshoz.
- Tanulás
„Tudás csak egy módon szerezhető meg, tanulással.” A Spirituális Harcosnak, a tudatos fejlődési utat járó embernek tudnia kell.
Meg kell tudja különböztetni a helyest és a helytelent, a jót és a rosszat, az előrevivőt és a hátráltatót. S mi legyen a mércéje? A Tudás. És mit is kell tudni (a teljesség igénye nélkül):
- a Szellemi és Karma Törvényeket;
- a Világ, a Kozmosz és Univerzum működését;
- a Teremtés Útját és Célját;
- az ember fejlődési útját;
- a jelen kor hatását, működését és irányát;
- önmagunk Lénységének részeit;
- Lelkünk ez életi célját és feladatát.
Semmiképpen nem újabb diplomákat és papírokat kell szerezni. Önmagunkba kell befektetnünk, és magas szintű spiritualitással kell foglalkoznunk.
Igen sok mindent lehetne még írni, de igyekszem egy vázát adni annak, hogy aki igazán spirituális útra akar lépni, legyenek minőségi útmutatói.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, s az pedig az
- Életvitel
Mert, ha Spirituális Harcosok, tudatosan spirituális utat járó emberek vagyunk, annak az életünkben is meg kell mutatkoznia. Törekednünk kell méltóan élni és nemesíteni magunkat. Fontos, hogy a tudást beépítsük az életünkbe. A meditáció, az önmegfigyelést, az önemlékezést is napi rutinná kell tenni. A gondolkodásunkat, érzelmeinket és cselekedeteinket állandóan megfigyelni és korrigálni, hogy méltók legyünk Lelkünk és Szellemünk minőségéhez.
Ha egy év múlva is ugyan úgy élsz, mint ma, bizony nem haladtál előre a tudati fejlődés útján. Ez lehet mérce számodra, és ha őszinte leszel önmagadhoz meglátod benne fejlődésed fokát.
Omniverzum Szabadegyetem
