3 részes, INGYENES spirituális önismeret fejlesztő MINI PROGRAM
Bepillantás az Omniverzum Szabadegyetem módszereibe.
1. rész
Üdvözlünk az Omniverzum Szabadegyetem ingyenes mini Spirituális tréning első leckéjén!
Három részes tréning sorozatunkon megismerkedhetsz a spirituális önismerettel és az önfejlődésed gyakorlati lépéseivel, továbbá szellemiségünkkel.
A pdf. formátumban letölthető „Spiri mini tréning”
1. részt itt találod:
LETÖLTÉS
Mi a spiritualitás?
A spirituális minőség túl van a látható és tapintható fizikai világon. Személyiségünk egyéleti létezés, azonban mi többek vagyunk ennél, vagyis a bennünk élő Lelki és Szellemi Esszencia több a személyiségnél és az egyéleti létezésnél.
Vannak spirituális minőségeink is, mint a Lélek és a Szellem.
A spiritualitás nem csak arról szól, hogy önmagammal foglalkozom, hanem megismerem a Szellemi Világot, annak törvényszerűségeit, azt elismerem és tisztelem. A mai hétköznapi értelemben gyakorolt spiritualitás egocentrikus: „majd én tudom; majd én megteremtem; …”.
Pedig a spirituális szemlélet, a Szellemi Világ és törvényei „térdre” kellene, hogy kényszerítsen bennünket. Hiszen nálunknál sokkal magasabban fejlett Lények élnek a Mozdíthatatlan Birodalomban, a Láthatatlan Világban, akik közvetlen kapcsolatban állnak a Teremtővel. És Ők elfogadják a helyüket, a feladatukat és az Isteni Tervet.
Nekünk, embereknek is meg kellene ismerni helyünket ebben a Világban, és nem csak önmagunkról, hanem a ránk bízott lényekről, feladatokról, és a bolygóról is gondoskodnunk kellene.
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt”
(Mózes 1 könyve, 1:27).
Az emberi létezés út a Teremtői lét felé, azonban a fejlődés legalacsonyabb foka, melyen elindulva és fejlődve kiemelkedhetünk abból, és beléphetünk és ráléphetünk a Mozdíthatatlan Birodalom Lényeinek fejlődési útjára.
Az emberi fejlődés jelenlegi fokán lehetőséget kaptunk kollektíve, hogy dolgozva önmagunkon, tudatosan fejlődve és bejárva az emberi fejlődés lépcsőfokait, elhagyjuk az emberi fejlődés szintjét, és a Lélek és Szellem fejlődésének következő lépcsőfokaira lépjünk.
Az Omniverzum Szabadegyetem képzéseinek és tanfolyamainak célja, hogy a tudatosan fejlődni, kibontakozni, a „többé válni” kívánó embert vezesse ezen az úton. Segítsen felnőni az „isteni” feladathoz, és fellépni az evolúciós fejlődés következő szintjére.
Ebben az első leckében felvázoljuk Neked a jelenleg zajló tudati fejlődés lépéseit, lehetőségeit, és gyakorlati utat mutatunk, hogyan is tudsz tudatosan haladni önfejlődésed útján.
A mai idők
Változásban élünk! Biztosan hallottad már, hogy elindult a Vízöntő-kor, mely 2160 évig fog tartani. Ez azt jelenti, hogy a Naprendszerünk már nem a Halak Kozmikus hónapjában tartózkodik, hanem a Kozmikus Vízöntőben. Ez új energiákat, a fejlődés következő spirál ívét hozza az emberiség számára is. A Vízöntő korszak levegős minőség, melyben a kommunikáció, az információ, a tudás kerül előtérbe. Csak figyeld meg, hogy mennyit fejlődtek ezek a területek az elmúlt 30 évben (internet, levelezés, telefon, információ áramlás, stb.).
Új lehetőségek nyíltak a nyugati emberek számára is, elérhetővé váltak a keleti kultúrák és utak (jóga, meditáció, buddhizmus, karma, …). A keleti utak mindig is közelebb voltak a Lélek és Szellemi birodalmához, részük volt a Láthatatlan világ. (Azonban az nagyon fontos, hogy a nyugati embernek NEM keletivé kell változnia! Az nem lenne fejlődés. A fejlődés lépése, hogy megismerjük a nyugati és keleti utat, integráljuk azt és tovább lépünk a fejlődésben.!
A Kozmikus Vízöntő-kor végére az emberiség spirituális létezésben és életben fog élni. (Nem lesz kérdés, hogy ő egy Halhatatlan Esszencia – Lélek, Szellem – fizikai megnyilvánulása és feladata itt a Földön ezen Halhatatlan Minőségek megélése. Méltó és igaz életet élni, ismerni és örömmel betartani a Szellemi Törvényeket.)
A Kozmikus Vízöntő kor bevezetőjében vagyunk. Azonban erre az útra a rálépés CSAK egyéni, tudatos választás és döntés eredménye lehet. Ezért fontos a tudás, az ismeret, hogy tudatosan tudjak választani.
Spirituális mini tréningünk célja, hogy kiemeljük a Tudatokat, nyissuk a tudatosság kapuit, hogy a múlt béklyójából felébredjünk, és meglássuk azt az utat, mely a fejlődés következő spirálja az emberiség és a bolygó számára is. Mert – mint mindennek bennünk és körülöttünk – változnia kell!
Ha társak vagyunk ebben, ha nem, a Kozmosz [1] a következő fejlődési ívre lépett!
Folyamatosan változik MINDEN! Próbálhatjuk a múlt eszméit megtartani és azon haladni, de valahogy már nem megy. Nem is merünk, és nem is akarunk belegondolni, hogy miért. Mert mit fogunk válaszolni önmagunknak? Mihez nyúlunk? Milyen új kapaszkodókat keresünk? És hol is keressük azokat?
- Te érzed, látod a változást?
- Érzékeled az idő rohanásában egyéni felelősségedet?
- Felmerült már benned, hogy hova rohan a világ?
- És vajon miért van ennyi háború, természeti katasztrófa, kétségbeesett ember?
Ami biztos, a változás megállíthatatlan! Az lehet könnyed és gyors, ha egyre többen e mellett döntenek/döntünk. Azonban lehet kemény, nehéz és hosszú, ha a múlt útját kívánjuk járni továbbra is.
Tudatosan VÁLASZTANUNK KELL!, vagy választ helyettünk a kollektív tudat és tudattalan [2.] Ez azonban nem választás, hanem tudattalan kapaszkodás. És az egy idő után félelmetes és ártó is számunkra.
Ide most egyik kedvenc idézetem jut eszembe Richard Bach Illúziók című könyvéből:
Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: „Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”
A többi lény kinevette, és azt mondták: „Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág, és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: „Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme, a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”
És a sodródó így szólott: „Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.”
De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.[3]
[1] Kozmosz → hívhatod Istennek, Egyetemes Szeretetnek, a Mindenségnek, a végső Igazságnak, az Ok nélküli Oknak, vagy bárminek saját hitrendszered alapján. Nekem azt a teljességet jelenti, mely minden alapja és oka is egyben. A létezés és tapasztalás tere számunkra, mely a mi tapasztalásunk által tovább gyarapodik.
[2] Kollektív tudat és tudattalan az emberiség múltjából hozott, öröklött minták halmaza. Legtöbbször ezek nem is tudatosak, de mivel a múltban nagyon sokan megélték és elfogadták ezeket a dolgokat, öröklött részünkké váltak. Most nagy feladat ezeket a mintákat tudatosítani, átírni és merni mást választani.
[3] in: Richard Bach: Illúziók, 11 old.
Tehát engedjük el együtt a kapaszkodást és merjünk sodródni Lelkünk és Szellemünk felé.
Lehet, hogy a tudatlanság boldogít, de csakis a tudás visz előre.
Barbara Rose
Psziché = Lélek
Mi is a Lélek?
Az attól függ, kit is kérdezünk. Nekem a Lélek a Szellemiségem spirituális, halhatatlan esszenciája, Igazi Lényegem!
Nem az agyi folyamataim, nem a gondolataim, nem az érzéseim, nem a viselkedésem és nem is a tudattalanom, mint azt a mai pszichológia gondolja.
A Lélek számomra (és bízom benne, hogy számodra is) nem anyagi valóság. És ahogy minden, a Lélek megértése és megélése is változáson, fejlődésen megy keresztül. Lassan eljön az idő –ha engedem –, áthathatja személyiségemet, része lehet teljes mértékben életemnek, döntéseimnek, gondolatimnak és érzéseimnek, de megmérni és racionális bizonyítékokkal alátámasztani jelenleg nem lehet. (Ami persze nagyon jó, mert abban a pillanatban BEZÁRNÁNK, és bedobozolnánk, és teljes mértékben elzárnánk a változás és fejlődés elől. Pedig az LÉTEZÉS állandó dinamikus mozgás, változás és fejlődés.)
A Lélek halhatatlan, spirituális esszenciánk, a Szellem megnyilvánulása. Eddigi földi léteink során (és ha számodra a reinkarnáció fogalma messze van, akkor ezt a gondolatot most még hagyd figyelmen kívül) a Lélek a szellemi, az ember fölötti dimenziókban „lakozó” Esszenciánk volt, melyhez, ha közelebb tudtunk kerülni életünk során, akkor teljes, boldog és beteljesítő életet tudtunk élni.
De ez most változóban van! A Vízöntő-kor egyértelműen arról szól számunkra, hogy lelkem szeretne fizikai életem részese és tapasztalója lenni, s ha megengedem irányítója is. És ennek itt az ideje.
Jelenleg a negatív érzelmek (félelem, harag, düh, gyűlölködés, féltékenység, neheztelés, stb…) a legkomolyabb akadálya az evolúciónak! Kérlek, gondolkozz el ezen …
A Vízöntő-korban az intellektuális tudatosság fejlesztése a cél. Ma még erre nem lehetünk olyan büszkék. Ez az intellektuális tudatosság NEM egyenlő a diplomák számával. Sokkal inkább az Egyetemes Tudással.
Ezzel az intellektuális tudatossággal megértjük és megéljük, hogy az élet értelme a tudatosság kifejlődése az anyagban, vagyis az anyag Istenivé válása. S ennek a folyamatnak igen jelentős fázisánál tartunk. Egyéni, felelősségteljes ráébredésre van szükségünk! Ráébredni arra, hogy Szellemi Létezők vagyunk, akik a tudatosság útját járják. Átnemesíteni az érzelmeinket, a gondolatainkat és bizony a testünket is.
Feladatunk megérteni a Kozmosz működését, az Egy Teremtő Logosz létezését [4,] a középút mértékletességét, az önismeret útját járni, integrálni önmagunkba a magasabb és tisztább énminőségeket, megismerni, megérteni és élni a Szellemi Törvényeket, s ez az Út egy napon elvezet a megértéshez, a boldogsághoz, a mindentudáshoz és a felébredéshez.
A személyiség az egy életi létben gondolkodó, a születés és a halál közé bezárt, ego vezérelte ember. Halandó lényként tekint önmagára, aki kiszolgáltatott (a társadalomnak, a környezetnek, az időjárásnak, a kultúrának, a szülőknek, az iskoláknak, a minisztereknek, a főnököknek, …. és a sor végtelenül folytatható), és a „hatalmát [5]”, az életét a „képzett” orvosoknak,
pszichológusoknak és a gyógyszereknek átadó ember. Azonban ez a szemlélet bezár minket tudati kockájába, és fizikai, érzelmi és gondolati lénynek tekint minket.
Azonban most a Kozmosz változásával ennek a kockának is változni kell!
A Kozmoszban Rend van. Ennek a Rendnek az alaptulajdonsága, hogy folyamatosan mozog és tágul. A Kozmosz egy meghatározott Rend és Trend szerint fejlődik, melyet mi emberek rövid, egy életi létünkben nem is látunk át. A mi életünk egy röpke nanoszekundum [6] a Kozmosz idejében, és ez alatt 70-80 év alatt számunkra egyáltalán nem átlátható a Teljesség működése.
Azonban, ha nyitottak vagyunk és merünk túllépni elődeink gondolkodásán, megkaphatjuk és megtapasztalhatjuk a Kozmosz Rendjét és Trendjét, és ráláthatunk az előttünk álló következő lépcsőfokra.
Most kérlek vegyél elő papírt és ceruzát és írd le, hogy ki vagy te. Nézz szembe azzal, hogy kit tekintesz önmagadnak. Mert ebből kiindulva tudsz tovább lépni, tovább gondolni Lényed lényegét, életed értelmet és célját.
Tehát,
Ki vagyok Én?
Az első lecke végére pedig ideteszem Roberto Assagioli [7] Ki vagyok én meditációját. Ezt mi rendszeresen használjuk a képzéseinkben, táborainkban.
Lassan olvasd el, és olvasd el újra és újra, hogy átjárja tudatodat, gondolataidat, érzéseidet és sejtjeidet is.
[4] Aki NEM azonos azzal az Istennel, akit ma az egyház elénk állít!!!
[5] Hatalmam a saját életem irányítása. S az új tudatosság megközelítésével saját Énen és Létem megTEREMTÉSE! Senkinek és semminek nem vagyok kiszolgáltatva, de – azt, hogy ezt meg tudjam tapasztalni – ehhez „fel kell nőni”. Ami ugye – remélem gondolod, hogy – nem az életkor függvénye! Hanem annak, hogy hol tartom tudatom fókuszát. Mi az, amit elismerek valóságnak önmagam számára, és mi az, amit nem.
[6] Nanoszekundum → egy pillanat a Kozmosz „óráján”.
[7] Roberto Assagioli (1888-10974) olasz neurológus-pszichiáter. Úttörő volt a humanista és transzperszonális pszichológia területén. Megalapította a Pszichoszintézis néven ismert pszichológiai mozgalmat, melybe beépítette az ember spirituális dimenzióit. Hangsúlyozta a személyiség fokozatos integrációjának vagy szintézisének lehetőségét.
Roberto Assagioli
Ki vagyok Én?
Van testem, de a testem nem ÉN vagyok. Látom, és tapintani tudom a testem, de amit látok és tapintok, az nem az igazi Látó. Testem különböző állapotban lehet, lehet beteg vagy egészséges, fáradt vagy kipihent, nehéz vagy könnyű, de énemnek semmi köze hozzá. Az nem a valódi énem. A testem egy csodálatos eszköz a külvilág megtapasztalására és az ott történő cselekedetekre. Testem tehát csak eszköz számomra. Gondozom, ápolom, hogy egészséges maradjon, de nem azonosítom magammal. Az nem ÉN vagyok. Van testem, de az nem ÉN vagyok.
Vannak vágyaim is, de a vágyaim nem ÉN vagyok. Megismerhetem a vágyaimat, ám amit megismerek, az nem az igazi Tudó. Vágyaim, melyek belső impulzusokra és külső befolyásokra ébrednek, melyek testiek vagy érzékiek, sóvárgásaim melyek olykor ellentmondásosak és múlandók, melyekhez olykor vonzódom, máskor pedig taszítanak, nem ÉN vagyok. A vágyak jönnek és mennek, átsuhannak a tudatomon, a belső ént azonban nem érintik. Vannak tehát vágyaim is, de a vágyai nem ÉN vagyok.
Vannak érzelmeim is, de nem az érzelmeim vagyok. Az érzéseim számtalan, olykor ellentmondásos, változó formát öltenek, de mégis tudom, hogy én ÉN maradok, remények és kétségek között, örömben és bánatban, nyugalomban és idegességben. Átélem és érzékelem az érzéseimet, de amit átélek és érzékelek, az nem az igazi Érző. Megfigyelem érzéseimet, megértem és megítélem azokat, uralkodom rajtuk, irányba terelem őket és tudatosítom, hogy érzéseim nem én vagyok. Vannak érzéseim, de ÉN nem vagyok azonos ezekkel az érzésekkel.
Értelmem és elmém is van, de én nem vagyok az értelmem és az elmém. Az olykor kevésbé, máskor igen fejlett és aktív, olykor fegyelmezetlen, máskor tanulékony, a külső és a belső világ felismerésének szerve, de az nem ÉN vagyok. Van értelmem, de ÉN nem vagyok az értelmem.
Vannak gondolataim is, de nem a gondolataim vagyok. Megismerhetem és elgondolhatom a gondolataimat, ám amit megismerek, az nem az igazi Tudó. Megannyi gondolat fut át a fejemben, jó és rossz gondolatok sokasága, olykor olyanok is, melyekről úgy érzem nem is az enyém. Gondolatokra ébredek, melyekre még soha nem gondoltam, azonban ezek a gondolatok nem ÉN vagyok. A gondolatok jönnek és magamra hagynak, a belső ÉN-t azonban nem érintik. Tehát vannak gondolataim is, de ÉN nem a gondolataim vagyok.
Hát akkor mi vagyok ÉN tulajdonképpen? Mi marad, ha önidentitásomat, személyiségem lelki, érzelmi énjét elveszem?
ÉN maradok. A Lényem marad. A gondolatok, érzelmek és vágyak közömbös Szemtanúja. Az öntudatom és önmegvalósulásom centruma. Ez életem folyásának faktora. Felismerem, és igazolva látom, hogy ÉN egy tiszta öntudat és akarat centruma vagyok. Felismerem, hogy ez a centrum nem egy statikus öntudat, hanem egy dinamikus erő. Képes minden lelki folyamtatot és a fizikai testet megfigyelni, uralni, azon lendíteni és azt bevetni.
Én tudatcentrum és erő vagyok. Egy erő, amely halhatatlan.
Omniverzum Szabadegyetem
