Először a fehér medve tömlöcébe vetette a juhászt. A mese kifejezetten fehér medvének említi, nem jeges medvének. A medve valamiféle őserő szimbólum.
„Mikor az ajtót becsukták, mindjárt megrohanta a juhászt, hogy széttépje és felfalja, de mikor a csillagszemét meglátta, úgy megijedt, hogy majd magát falta be, s a legtávolabbi szögletbe kucorodott, onnan nézte, de bántani nem merte, pedig olyan éhes volt, csak úgy nyaldosta a talpát az éhségtől.”

Itt igazából a juhász saját belső démonjaival harcol. A fehér medve szét akarta tépni, hogy felfalja a juhászt, de a csillagszemét meglátva, megijedt. Mi az a csillagszem, amitől megijed a medve? És mit csinál a juhász?

„A juhász meg le nem vette róla a szemét, és hogy ébren tartsa magát, énekelt, mert tudta, ha elaludna, a medve rögtön széttépné.”
Az éneklés, furulyázás a mesékben általában imádkozást jelent, a kapcsolatot Istennel, mert így tudta a juhász a csillagszemét nyitva tartani, hiszen, ha bezárná, akkor a belső démonok/veszélyes negatív energiák széttépnék. Ami szép ebben az egészben, hogy a juhász nem öli meg a fehér medvét, csak
megfékezi, mert a belső fehér medve nem pusztítható el, csak felül kerekedhet rajta. És talán éppen ezért fehér a medve, mert már nem tartalmaz annyi negatív energiát, kifehéredett, de mégis veszélyes energia.

Szeklitova Larisza[1] átal átadott Aranykor Tudása könyvek tanítanak a lélek hármasságáról, mely a pozitív, a negatív és a semleges (az Irányító) részből tevődik össze. Ezen minőségek a lélek Isten általi teremtésétő kezdve alapminőségek a lélekben.

Tehát minden lélekben létezik a jóságtól származó pozitív kezdet és a gonoszságtól származó negatív kezdet. Ezek a részek a lélek egynegyedét foglalják el, tehát a jóságos rész (a pozitív) és a gonosz rész (a negatív), a lélek felét teszik ki, míg a másik felét az Irányító rész (a semleges) adja. Amikor a lélek létrehozásra kerül mindhárom rész egy százalékról kezdi el a fejlődését. A jóság és a gonoszság együtt mindig megőrzi a lélek fele részét, csak a fejlődés által más-más arányban. És igaz, hogy a lélek fejlődik a jóság irányába, azonban a negatív rész egy százaléka mindig megmarad, soha nem lehet elpusztítani.[2] Ahogy a fehér medvét sem.

A medve „a legtávolabbi szegletbe kucorodott” – mondhatni egy százalékra összezsugorodott. De miért? Mert a juhász tudta mit kell tennie, ébren kell maradni. De ez nem fizikai értelemben vett ébren maradást jelent, hanem spirituális éberséget, tudatos jelenlétet. Ez egyfajta belső iránytű, mint a sarkcsillag az égen, amely által könnyen meghatározható az északi irány és bárhonnan nézzük, mindig ugyanabba az irányba mutat. (Irányító) A sarkcsillag egyéb iránt a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillaga. Tehát a „csillagszem” lehet a lélek Irányító része.
A medve fehér színe pedig utalhat a lélek által termelt pozitív és negatív energiákra, jelen esetben a világos negatív energiát képviseli. Világos, mert fehér, de negatív, mert veszélyes állat. Isten Hierarchiájában való fejlődés esetén is gyűjthetünk világos negatív energiát.

Az ember viselkedése, másokhoz és a környezethez való viszonyulása eredményezi a sötét vagy a világos energiákat. Azon a fejlettségi szinten, amelyen a juhász tartózkodik, tehát a magas frekvencia irányába fejlődik, hiszen jó pásztor, éppen ezért ezen a szinten már fehér színű ellenféllel kell  megbirkóznia.

A harmadik „halál” a kaszásverem, mely tiszta szimbolika: „sötét tömlöc, melynek közepén egy mély kút volt, körülrakva éles kaszákkal; a kút fenekén meg egy mécses égett, hogy ha valakit belevetnek, meglássák, leért-e a fenekére”
Mi az a mécses a mély kút közepén? Nem a lélek örök ragyogása? És ha az kialszik, vége mindennek.

És mit csinál a juhász? Megkéri a darabontokat, hogy hagyják kicsit egyedül: „A darabontok kimentek, ő pedig felállította a verem mellé a fokosát, ráakasztotta a szűrét, s tetejébe meg a kalapját tette, de előbb még a tarisznyát is felakasztotta, hogy test is legyen a szűrben”.
Mintha levetné a testét, a földi ruháját és minden pásztori tartozékát, hiszen ezek csak múlandó dolgok. És ezek kerülnek bele a mély kútba. Le kell dobnunk valamit, el kell engedni valamit, hogy magasabb minőségbe léphessünk.

Ezután a király alkudozni kezd vele. Ajánl neki ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat. A mesei hármasság. De bármennyire csábító az ajánlat, a juhász nem inog meg, bár a csillagszemét le kell hunyja, hogy „ne lásson”. Ez másfajta látás, mint az emberi szem általi látás. De még a csillagszemet
is el lehet vakítani, meg lehet kísérteni, ha nem vagyunk elég tudatosak, hogy ne azt lássuk, ami láttatni akarnak velünk.

A mese végén megkapja a juhász, amit mindig is akart, a király lányát (aki gyönyörűségesen szép, mint egy aranygalamb). A lakodalomban eltüsszenti magát a király, ami a halálához vezet, hiszen ekkor már kiérdemli a király, hogy áldást kapjon a vejétől, de annyira megörül ennek a király, hogy
szörnyethal.

Mitől tüsszentett a király? Az erős tormától. A torma egy fehér növény, amelynek a gyökerét fogyasztjuk. A tormát keserűfűnek is nevezik és sok helyen az egészség szimbólumának tartják, vírusölő hatása van és illóolajának belégzése megtisztítja a légutakat.
Eddig a király csak úgy tüsszögött, ha véletlenül eltüsszentette magát, vagy náthás volt, most az erős torma hatásától tüsszentett, mintha ez a lakodalom egy tisztító szertartás lett volna. A házasság/lakodalom egy beavató szertartás a mesékben, az igazi felnőtté válás kapuja. Valamit
megfejlődött a hős, éppen ezért a régi rossznak el kell mennie, hogy valami új születhessen. Meg kell, hogy haljon a rossz pásztor (a király), hogy a jó pásztor (juhász) uralkodhasson.

A csillagszemű juhászban rend és béke van, önazonos, nem hagyja, hogy mások irányítsák, megvédi határait, belső birodalma békéjét, mint egy jó király a birodalmát. Ő maga a tudatosság, aki mindig a helyén van és mindig tudja, hogy mit kell tennie.

Üdv:
Tabáni Erzsébet, Erzsó

Metamophoses meseterapeuta, Spirituális lélekgyógyász