A természettől, az állatoktól és növényektől rengeteget tanulhatunk.
Régen ezt tudta az ember, és összhangban is élt az őt körülvevő világgal.
De amint a folyamatos, vég nélküli szerzés, birtoklás vágya elhatalmasodik, megszakad a kapcsolat a külső természettel.
A mostani idők egyik nagy feladata, hogy újra visszaforduljunk a természet felé. Ez nem csak azt jelenti, hogy nagyobb zöld teret alakítunk ki magunk körül, és a külső természetre helyezzük csak a hangsúlyt, hanem emellett azt is, hogy a saját, belső természetünkre is nagyobb figyelmet fordítunk.
Anselm Grün írja:
„Az utóbbi időben egyre növekvő érdeklődéssel fordulunk a természet bölcsessége és gyógyító ereje felé. A történelem kezdetén az ember a természet működésével összhangban alakította ki életritmusát. A természeti folyamatok a belső út mintájául szolgáltak. A természet ritmusát követve az ember hitte és tapasztalta, hogy egészségesen, lényének megfelelően él.”
„A természetben lelkünk és testünk belső történéseit látjuk tükröződni.”
A természeti ritmus, az évkör követésével a külvilágra, a külső természetre figyelünk. Ha elkezdünk ezekkel a külső képekkel valamilyen formában dolgozni, megfigyeljük, alkotásban megjelenítjük, a képeit belsővé tesszük, akkor ezzel integráljuk az igazságát, a rendjét és az üzenetét. A természetben jelen van az állandó változás. Mindig megtalálható benne egyszerre valamilyen formában az élet és halál.
A természet megtanít minket arra, hogy nincs tökéletes.
Megtanít a természetes fejlődési folyamatokra ugyanúgy, ahogy az elcsendesedés szükségességére is. Megmutatja, hogyan kell úgy növekedni, hogy az stabil és hosszú távon is fenntartható állapot legyen.
A körülöttünk lévő természet megmutatja mindazt, ami egy emberi élet alatt megtörténhet,
és mintával tud szolgálni a helyes működési módokra.
Emellett olyan segítőket is ad a növények és állatok képében, akik
az adott feladatokban támaszaink lehetnek. Amikor az egyensúly kibillen, a természet visszaállítja azt.
Ha hagyjuk, hogy a természet irányítson, akkor láthatjuk, hogy abban sosincsenek túlzások. Mindenből pont annyi és pont ott van, amennyire ott szükség van.
Az állatok sem vesznek el többet, mindig csak annyit, amennyire szükségük van.
A természet megfigyelése által saját belső természetünkre láthatunk rá.
Nem véletlen, hogy az indiai irodalmi művek legtöbbje a természeti képek által tanít. Az emberi természetet például sokszor az állatok működésével hozza párhuzamba. Ezáltal egyrészt jobban megérthetjük önmagunkat, másrészt olyan pozitív, rendben lévő képeket is ad, amely segít a nehézségek idején eligazodni.
A természet képeire való ráhangolódás, azok belsővé tétele felébreszti saját belső természetünket is, és elindítja bennünk a „lelki anyagcserét”.
Egy áramlás indul el a belsőnk és a külvilág között. De ez nem a mesterséges, hanem a természetes világgal való újrakapcsolódás. Ilyenkor újra élettel telik meg a bensőnk. A lelkünk és belső világunk felébred,
és elindul egy harmonikus, belsőre való figyelési állapot kiépülése.
Az érzékeink fejlődnek, és sokkal közelebb kerülünk önmagunkhoz és saját természetességünkhöz. Könnyebbé válik annak a megérzése, hogy mi az igazság bennünk.
Emellett a természet rendjének megfigyelése, az évkör dinamikáinak megismerése segít abban, hogy megértsük a saját belső folyamatainkat is. Ahogy egy év alatt megjelenik a születés-növekedés-csúcspont-halál folyamata, úgy ez a mi életünkben is jelen van kisebb és nagyobb tekintetben egyaránt.
A tél időszakában ugyanúgy megjelenik bennünk a passzivitás, a befelé fordulás vágya, ahogy a természet is visszafordul ősszel önmagába. Tavasszal látjuk, hogy az első napsugarak hatására megindulnak a növények, állatok. Ugyanígy mi magunk is alig várjuk, hogy a nap sugaraiban fürdőzhessünk.
Érzékelhető, hogy amint több a nappali fény, mindenkit átjár a kint lét vágya, és azonnal maga mögött hagyja a belső tereket, kiül egy parkba vagy csak kiáll a teraszra pár percre.
Ha figyelünk, akkor észrevehetjük, hogy milyen szoros és magától értetődő a mi belső világunk kapcsolata a külső természettel.
Ezért is van egyre több módszer, irányzat, ami beemeli az önismereti munkába a természetet. Bármilyen formában is kapcsolódunk hozzá, a természet segíteni és tanítani tud minket. Mankót ad a fájdalmak feldolgozásához, és az új minőségek beépítéséhez is. Megtanít arra, hogyan fogadjuk a váratlan nehézségeket, és arra is, hogyan tudunk helytállni a legnagyobb viharok közepette.
A természet képeit szimbolikusan is beemelhetjük az életünkbe.
A növények, állatok, természeti folyamatok képeinek belsővé tételével a természeti rendet építjük be önmagunkba. Érdemes figyelni erre, hiszen a természet elérhető mindenki számára, így a megismerése által már önmagunkhoz is közelebb tudunk kerülni. Sok gyakorlatot, módszert, feladatot építünk a természet képeire, és számtalan könyvben találunk még ilyeneket.
Megmutatok most egy rövid gyakorlatot is Neked, hogy kipróbálhasd, milyen is a természeten keresztüli önismereti munka.
Álljon itt Anselm Grün gyakorlata a stabilitáshoz és önmagamért való kiállás megtanulásához:
„Keress magadnak egy fát, amely megszólít téged! Állj elé, és meditálj rajta! Engedd, hogy a fa képe átjárjon! Állj szilárdan a talajon! Érezd, ahogy gyökereid mélyen beássák magukat a földbe, és szilárd támaszt nyújtanak neked! Nézd meg a törzset: Állja az esőt és szelet. Talán nem egészen sima. Látszik néhány heg. Ebben is felismerheted önmagad. Ennek ellenére a törzs megtartja a koronát. A korona az ég felé bontakozik ki. Te egyszerre vagy a föld és az ég embere.
Tanulj meg, ahogy a fa is, kiállni önmagadért!
Képzeld el, ahogy a levegő belégzéskor a talpadon keresztül a testedbe áramlik egészen a fejed fölé az égbe, és kilégzéskor az égből a földre! A lélegzet átjár téged, összeköti benned az eget és a földet. Ha magadévá teszed a fa képét, akkor megtanulsz kiállni önmagadért, és megtanulod kiállni életed viharait és zivatarait, felemelt fejjel hordozni koronádat, amely emberi és isteni méltóságod jele.”
Próbáld ki, és tapasztald meg, milyen egyszerű és mégis mély belső munka érhető el, ha összekapcsolódsz a természettel.
Írta:
Marelin-Domokos Erzsébet
2024.04.12
Idézetek forrásai:
Anselm Grün – Susanne Türtscher: A természet gyógyító ereje (Bencés Kiadó, 2015)
Anselm Grün – Belső képeink gyógyító ereje (Jel Könyvkiadó, 2012)
Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás (Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány, 2016)
Ha megérintett ez a kis történet olvass tovább. Itt kérheted 3 részes ingyenes „Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.
ITT Kérheted INGYENES mini tréningünket >>>
KÉPZÉSEK
Szolgáltatásaink
Személyes képzéseink
Ismerd meg az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit, válassz személyes képzéseink közül.
Távoktatás képzéseink
Otthonodból, saját időbeosztásod szerint is elvégezheted az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit.
Online tanfolyamok
Rövidebb, online kurzusainkon egy-egy spirituális részterületet sajátíthatsz el, akár otthonodból.
