A fekete kisasszony
spirituális mesefejtés
írta: Tabáni Erzsébet, Erzsó * 2023. 04. 04.
Itt olvasd el A fekete kisasszony című mesét >>>
Szeklitova Larisza és Sztrelnikova Ludmila: Az ember létrehozása c. könyvében az ideiglenes és állandó energiatestek fejezet olvasása közben gondolkodtam el egy mesén.
Az ötödik faj emberének, vagyis nekünk jelenleg a materiális világban való tartózkodáshoz nem elegendő csak a fizikai test, még néhány finomenergetikai testre is szükségünk van. A fizikai testet még hat energetikai test, más néven burok veszi körül, amelyek feloszlanak ideiglenes és állandó burkokra.
Az ideiglenes burkok az alacsony fejlettségi szintű embernek csak egy testetöltésre adatnak (fizikai test, éteri, asztrális, mentális) az állandó burkokban (kauzális, buddhikus, atmikus) azonban a lélek minőségi lényegét alkotó matricák találhatók, tehát a minőségek-tulajdonságok felgyűjtése ezekben történik meg.
Ez összesen hét energia test, hét burok.
Gyakran olvasom, hallom a mesékben a „hétszerte szebb” kifejezést, ez kezdett el forogni bennem a burkok kapcsán és ennek próbálok most utána járni egy mesén keresztül, hogy mit is jelent ez pontosan.
Egy újabb magyar népmesét választottam, ami nem más, mint A fekete kisasszony, mely megtalálható Benedek Elek hasonló című, a Magyar Mese- és Mondavilág II. kötetében.
A mese így kezdődik:
„volt egyszer egy király, annak a királynak tizenkét fia”
A tizenkettő meglehetősen nagy jelenőségű szám. A hármas és a négyes szám szorzata, ami a Teljességet jelenti. Gondoljunk bele, egy év tizenkét hónapból áll, egy órán tizenkét számlap van és ez tesz ki egy teljes kört. A tizenkettes a Kozmikus Rend szimbóluma is.
A Bibliában a tizenkettes szám Isten népét szimbolizálja, továbbá Jézusnak is tizenkét tanítványa volt.
„Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket.” /Márk Evangéliuma/
A király tizenkét fia a bennünk élő Teljességre utal.
Ez a tizenkét fiú mindig együtt járt, s különösen az erdőben szerettek járkálni, ahol egy öreg ember mindig azt tanácsolta nekik, hogy lássanak világot.
A mesék világa szinte elválaszthatatlan az erdőktől, nagyon sok mese éppen az erdőben járás megtapasztalásáról szól, hisz az erdő egy beavatási helyszín, maga a lélek területe, a tudattalan szimbóluma. De ebben a mesében éppen fordítva történnek a dolgok. A fiúk folyton az erdőt járják és az ősz öreg, aki megjelenik a beavatási helyszínen azt tanácsolja nekik, hogy a ne az erdőt járják, mert ennek nem lesz jó vége, hanem inkább menjenek világot látni. Igen ám, de a király, a fiúk apja nem akarja elengedni őket.
Amikor úgy érezzük, hogy jó így nekünk, ahogy van és nem akarunk semmin változtatni, csak a mindennapi mókuskerékben elvagyunk (minden nap járjuk ugyanazt az erdőt), mennyire nehéz nekünk is elhagyni a komfortzónánkat (világot látni).
És természetesen ilyenkor megszólal az egónk (a király), hogy „Állj! Nem megyünk sehova! Jó így nekünk, ahogy van!”
De nemcsak fizikai értelemben vágyunk világot látni, hanem a lelkünk is szomjazik arra, hogy ne ragadjunk le, hanem folyamatosan törekedjünk Isten felé.
De az a belső öreg ember nem hagy nyugton minket és az egó kénytelen engedni. „Hát menjetek Isten hírével, lássatok világot!” Megjelenik az elengedés, amikor már nem ragaszkodunk görcsösen valamihez, hanem rábízzuk magunkat az Isteni gondviselésére.
Így hát elindulnak a legények világgá. Egy újabb erdő a következő helyszín, ahol egy kastélyt találnak és ahová kérdezés nélkül betérnek. A kastélyban éppen tizenkét szoba van, mindegyikben egy ágy megvetve, továbbá egy asztal tizenkét személyre megterítve, tele mindenféle enni és innivalóval. Mintha minden elő lenne készítve az érkezésükre.
De éjfélkor (mikor tizenkettőt üt az óra) a legidősebb királyfi felébred és hallja, hogy szólítják: – János, gyere ki! (Megjegyzem az egyik apostol is János.)
János, kimegy az udvarra és egy fekete arcú lánnyal találkozik. A lány elmondja neki, hogy ő egy királylány, csak egy boszorkány elcsúfította őt és tizenegy lánytestvérét. Miért pont fekete az arca? Ez a lélek két aspektusa. A fehér az erkölcsi tisztaság és a jóság színe, a fekete a gonoszság és a bűn színe. Ezeket a királylányokat elátkozták, valami büntetés, karma festi sötétre őket.
Tehát van tizenkét királyfi és tizenkét királylány, mindenkinek akadna párja. Igen ám, de a királylányok átkozottak és ezt az átkot csak tizenkét királyfi tudja feloldani, amennyiben a kastélyban maradnak hét évig, hét hónapig, hét hétig, hét napig és hét óráig.
Egy újabb szám, ami megjelenik a mesében, nevezetesen a hetes, amelyet Isten számának is neveznek, hiszen a teremtés száma. Isten ugyanis hat nap alatt teremtette a világot és a hetedik napon megpihent. De számos más formában is feltűnik, mint a hét napjai, a hét hang, a hét szín, hét csakra, hét burok. A tibeti buddhizmus tanítása szerint hétszer hét nap kell ahhoz, hogy az elhunyt lelke egy új testben reinkarnálódjon.
Igen misztikus szám. Az Isten felé vezető utat is jelképezi. Tehát nagy valószínűséggel óriási jelentősége van annak, hogy miért éppen ennyi időt kell itt tölteniük a király fiainak.
Amikor mindezeket János elmondja a testvéreinek, ők hallani sem akarnak erről, inkább úgy döntenek, hogy tovább indulnak, mert ennyi időt nem akartak itt eltölteni, mégis csak világot látni indultak. De még ki sem érnek az erdőből tizenkét farkas állja az útjukat, akiket nem tudnak elkergetni, így visszatérnek a fiúk a kastélyba.
Sok mesében a farkas a félelem, a pusztítás és a halál szimbólumaként jelenik meg, de egyes mesékben segítő minőségben tűnik fel. Mi az, amit nem lehet néha széjjelverni, elkergetni? A gondolatokat. János intuitív módon tudja, hogy a helyes döntés, ha marad, a többiek pedig nem, jönnek a gondolatok, mint egy farkas falka és bekebeleznek minket, le kell őket sokszor csendesíteni, hogy intuitív módon születhessen meg bennünk a döntés.
A fiúk tehát kapnak még egy esélyt, de másnap újra elindultak, ám ahogy kiérnek a kastélyból kőbálvánnyá változnak, mind a tizenegy. Mit szimbolizál ez a kővé válás? A bemerevedést, megállást, megtorpanást. Az élet folyamatos fejlődés, de ezek a fiúk erre képtelenek, a kővé válásuk is ezt mutatja. Ha pedig lelki értelemben vesszük, akkor ez az állapot akkor következik be, amikor elfordulunk Istentől, amikor az anyagi dolgokat választjuk és nem a lelki és szellemi fejlődést. Kővé dermedtek, bezáródtak az anyagba és ezzel elveszítik a szabadságukat. Lett volna lehetőségük változni, hiszen a tizenkét farkassal való találkozás után, vissza kellett menniük a kastélyba. De még ez sem volt elég nekik, hiszen azt mondták „legyen égszakadás, földindulás, történjék akármi, ők továbbmennek”. Tehát nem a belső utazást választották, hanem a külső világlátást.
Csak egy élő ember maradt a kastélyban, János, a legidősebb fiú. Élő, mert ő a fejlődést választotta. Azonban a lélek tökéletesedésének folyamatában az embernek bizonyos minőségeket, tulajdonságokat kell felgyűjteni és ezt nem ingyen adják nekünk.
Tehát a fejlődés során természetes, hogy az embernek próbákat, nehézségeket kell kiállnia. Ahogy Jánosnak is.
Három nappal az idő letelte előtt először eljönnek az ördögök a tizenegy testvére képében és azt akarják, hogy menjen velük, ne maradjon ott. És amikor nem megy az ördögök megkínozzák, sanyargatják, megverik, de el kell szenvednie mindezt, mert ezáltal tud csak fejlődni.
Másnap eljön a fekete kisasszony, aki megkeni a királyfi testét mindenféle csudaírrel és ettől a királyfi hétszerte szebb lett, mint volt annak előtte. Mit jelent ez? A lélek a gyötrelmek, szenvedések által nemesedik.
Ha meg is hal az ember (fizikai szinten), a lelke tovább él és újjászületik egy új fizikai testben. Hétszerte szebben, hiszen az ideiglenes burkokban gyűlnek össze azok az energiák, amelyeket az ember a helytelen cselekedeteivel, vagy a piszkos gondolatai által termel. De ezek a burkok a halál után levetésre kerülnek, hiszen a lélek nem visz tovább alacsony minőségű energiákat. Az állandó burkok pedig a lélek tökéletesedését és növekedését szolgálják. Tehát az a lélek, amelyik a fejlődést választja és keresztül megy ezért a szenvedéseken, mely új minőségek-tulajdonságok felgyűjtését teszi lehetővé, hétszerte szebben fog újjászületni.
János kiállta az első próbát, de jött egy újabb, amikor az ördögök apja és anyja képében jelennek meg és ők fogják csalogatni, megkínozni, felakasztani.
Ám reggel újra eljön a fekete kisasszony, aki levágja Jánost a kötélről, megkeni csudaírrel a testét és még hétszerte szebb lesz, mint annak előtte. Apja, anyja képében jönnek az ördögök. Mit akar ez jelenteni? Karmát? Apánk anyánk, felmenőink bűnei miatt is nekünk kell sokszor megfizetnünk, de ha ezt is ledolgozzuk, a lélek fejlődésében újabb próbát állunk ki. A kötél is ezt szimbolizálja. A családi köteléket a felmenőkkel, mely sokszor karmikus és ezek oldására is szükség van. És tisztában kell lennünk nekünk is azzal, hogy amit ma teszünk, gondolunk, érzünk, az kihatással van az utódainkra is.
És mi történik eközben a fekete kisasszonnyal? Elkezd fehéredni az arca. Az átok kezd megtörni, a lélek kezd megtisztulni. Ha János a harmadik próbát is kiállja, egészen megfehéredik a kisasszony arca.
A harmadik próba pedig, hogy jönnek újra az ördögök testvérei, apja, anyja és mindenféle rokon képében, megkínozzák, sanyargatják és tüzes koporsóba teszik, melyben majd porrá ég.
Az ember létezésének legfontosabb célja a magasabb szintű lelkiség elérése.
A koporsóban porrá égetés, a finomenergetikai burkok negatív energiáktól való megtisztítását szimbolizálja. A pozitív egyének minden egyes testetöltés után átmennek egy részleges tisztításon, ahol megszabadulnak a piszkos energiáktól. Ha viszont a lélek erősen szennyezett, akkor a Pokol azon rétegébe kerül le, ahol a szenvedések által meg tud tisztulni. „A szenvedések – egy tisztító mechanizmus, amely a piszkos energiáknak a matrica sejt celláiból való „kioltására” rendeltetett.” Olvasható Szeklitova Larisza/Sztrelnikova Ludmila – A Látható világ határain túl c. könyvében.
Tudnunk kell, hogy bármi történik is velünk, amíg nem kerül a lélek dekódolásra, addig megadatik számunkra az örök fejlődés lehetősége. Ha testünk porrá is ég, ideiglenes burkaink eltűnnek, akkor is megmarad bennünk valami, ami sérthetetlen és ez a lélekmag.
Így hát eljött a reggel és a fekete kisasszony megkente János királyfi porát, aki megelevenedett, az lett, aki volt, de még hétszerte szebb, mint annak előtte. És a kisasszony arca fehér volt immár, fehérebb a fehér liliomnál.
De itt még nincs vége a történetnek, hiszen még a testvéreket is meg kell menteni. A fekete kisasszony előre küldi Jánost, hogy menjen a fekete városba, de figyelmezteti, hogy az úton milyen veszélyek várhatják: csudaszép lány, aki csalogatja majd szép szavakkal, terülj-terülj asztalkám, mindenféle finomsággal. János a lányra rá sem hederített, viszont a terített asztalnak nem tudott ellenállni. Lecsípett a cipóból egy darabot és egy üveg bort is megivott. És bizony mély álomba merült.
A mesének ezen részén jelennek meg a vágyak, amelyek az asztrális burokhoz kapcsolódnak. Ha az ember nem tudja elnyomni az alacsony szintű vágyait, akkor alacsonyabb energiákkal telíti az asztrális burkát és ezáltal lecsúszik, mint János, aki leesik lováról és mély álomba szenderül. A burkok finomodnak és világosodnak, ha az adott kísértést legyőzzük.
A fekete kisasszony jött nemsokára, próbálta ugyan felkelteni Jánost, de nem sikerült neki. Ezért egy üzenetet hagyott a számára, ha felébred. Olyan mintha útmutatót adna az életre, gyakorlati tanácsokat a bölcsességén keresztül, amely elvezeti Jánost a lélek gyógyulásához, tisztulásához.
Először is vissza kellett mennie a kastélyba és az istállóban, a vakablakban egy vasszöget kellett kettévágnia, amitől a testvérei megelevenedtek.
Ez arra utal, hogy probléma gyökerét kell megtalálni. Jelen esetben egy vakablakba rejtett vasszöget kell megsemmisíteni. A vakablak az egy falba vájt mélyedés, amely ablakhoz hasonlít ugyan, de nem lehet kilátni rajta, tehát nem engedi be a fényt. A sötétséggel kell leszámolni, amit a vasszög rejt. Ugyanis ez maga a boszorkány, aki elátkozta a királylányokat és a királyfikat is.
Ezután mind elmentek a fekete városba. Először a Veres-tenger partjához értek. A parton ott volt az óriás, aki által vitte őket a tengeren. Ám Jánosnak bele kellett taszítania az óriást a tengerbe, mert különben az megölte volna őket. Ez egy érdekes szituáció. Az óriás segít nekik, hisz átviszi őket a Veres-tengeren, de mégis be kell csapni és beletaszítani a tengerbe. Miért? Mi az, ami elvisz minket valahová, de utána el is pusztíthat? Ez az idővel kapcsolatos, melyet az elveszett gyűrű gyönyörűen szimbolizál. A gyűrű egy megszakítás nélküli kör, se eleje, se vége, mint az időnek, ami maga az örökkévalóság. Az óriás pedig ebben a múlt. És le kell vele számolnunk, vissza kell küldeni őt oda, ahová tartozik, a múltba, mert ha folyamatosan a múltban élünk, akkor nem tudunk a jelenben lenni és nem lesz jövőnk sem. A múlt elpusztít minket. Éppen ezért a múltat a hátunk mögött kell hagynunk, hogy előre tudjunk tekinteni.
Ezután találkoztak egy öreganyóval, akiről kiderült, hogy annak a boszorkánynak anyja, aki elátkozta a királylányokat. Ez ugyan nem volt benne a királylány üzenetében, de az életben lehetnek váratlan események is. És milyen szép a mesében, hogy bár az öreganyó elmondja, hogy a lánya volt a vasszög, amelyet János kettévágott, János mégis vígaszt nyújt az öregasszonynak: „Szeg helyett szeget ad az Isten!” Tisztelettel és szeretettel fordul az öregasszony felé, nem bántja meg, vagy átkozza meg ő is, azért amit a lánya tett, nem vesz magára ezért újabb karmát, sőt nemes tettet visz véghez, vígaszt nyújt a rászorulónak, még akkor is, ha az az ellenség anyja.
Ezután a hármas üveghegy felé indultak, ahol egy bakarasznyi emberrel találkoztak. Fel kellett őt mérgesíteniük, hogy átdobja őket a hegyeken, hiszen azon nem tudtak volna maguk átkelni.
A bakarasznyi ember az egó, ami mindenféle bolondságot beszél és a bűnök elkövetésére sarkall. De ezek leginkább tudatlanságból erednek. Ha már a mese a hetes számot is körbejárja, nem árt megemlíteni a hét főbűnt: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség. Bármelyik elkövetésével fájdalmat, szenvedést, sérülést és kárt okozunk magunknak és másoknak is.
Az ember sokszor próbára van téve, kísértések formájában, ami ebben a mesében szinte végig kísérik Jánost és a testvéreit. A mese elején még király volt az egó, de a mese végére már csak egy bakarasznyi ember. Még mondja is, hogy „ez az én földem, az én országom!” Az egó gyakran így cselekszik, mint a bakarasznyi ember, ha nem figyelünk rá, nem veszünk róla tudomást, kinevetjük, akkor megsértődik, felmérgesedik, indulatba jön. Viszont az egó segít minket tovább az életben. Az ego a cselekvés központja, az akaraterő, a tetterő, nélküle a fizikai világban meghalnánk. Azonban azt észre kell vennünk, hogy a bakarasznyi ember a hegy aljában van, nem a legtetején. Nem irányíthat mindent, de akár király, akár gonosz manó, azt látnunk kell, hogy óriási hatalma van felettünk. A bakarasznyi ember megjelenik más mesékben is, többek között a Fehérlófia mesében, mint a Hétszűnyű Kapanyányimonyók, aki emberfeletti erővel rendelkezik, hiszen a Fanyűvőt, a Vasgyúrót és a Kőmorzsolót is földhöz tudja vágni és csak a Fehérlófiának sikerül úgymond ideiglenesen megállítania. Viszont, ha ezt a kis emberkét a javunkra fordítjuk, jó szolgálatot is tehet, például átdobhat minket a hármas hegyen. Nem tör minket össze, nem döngöl a földbe, hanem segít eljutni a végső állomásig.
A hármas üveghegy jelképezi a test-lélek-szellem hármasságát. Egyensúlyt kell találnunk e három területen, mert ha nincs egyensúly, akkor jelennek meg a betegségek. A holisztikus szemlélet egységnek tekinti az ember testét, lelkét és szellemét és ha valamelyik szint megbetegszik, akkor a teljes egészre keresi a megoldást. Stabilitás akkor van az életben, ha a mind a három szint rendben van. A mese hármas üveghegyként szimbolizálja a szinteket, nem mondja azt, hogy az egyik hegy nagyobb, mint a másik, mert nem is az, egyenragúak, de üvegből vannak, tehát meglehetősen törékenyek. Ha az egyik összetörik, akkor dől az egész, vagyis ezek épségben tartása azt jelenteni, hogy az egészségünkért mi magunk vagyunk a felelősek.
Ha ezt is sikerül megfejlődnünk, akkor megérkezünk a fekete városba, ahol már vár minket a tizenkét királyleány.
„Fehér volt mind a tizenkét leány, mint a fehér liliom, még annál is fehérebb.” A fehér liliom a mesében az újjászületést jelképezi, a fény, az élet, a tisztaság és a remény szimbóluma.
A mese végén mind a tizenkét királyfi megtalálja a párját, a másik felét, tehát egész lesz. Tizenkét fél tizenkét egésszé válik. Ez maga a teljesség.
Üdv:
Tabáni Erzsébet, Erzsó
Metamophoses meseterapeuta, Spirituális lélekgyógyász
Ha megérintett ez a kis történet olvass tovább. Itt kérheted 3 részes ingyenes „Spiri-mini-tréningünket” amiben bemutatjuk az Omniverzum Szabadegyetem módszereit, majd rendszeresen küldünk léleképítő, önismeret fejlesztő tartalmakat.
ITT Kérheted INGYENES mini tréningünket >>>
KÉPZÉSEK
Szolgáltatásaink
Személyes képzéseink
Ismerd meg az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit, válassz személyes képzéseink közül.
Távoktatás képzéseink
Otthonodból, saját időbeosztásod szerint is elvégezheted az Omniverzum Szabadegyetem képzéseit.
Online tanfolyamok
Rövidebb, online kurzusainkon egy-egy spirituális részterületet sajátíthatsz el, akár otthonodból.
